Autó kémiai ápolása
Autógumi-védelem
Hosszabb használat vagy használaton kívüli tárolás során a gumi rideggé, keménnyé válik és elveszíti rugalmasságát. Ez a folyamat lassú, több évig tart.
Az autógumik állapota elsősorban az oxigén, az ózon és az ульtraviolya sugárzás hatásától függ. A hő gyorsítja a gumit roncsoló reakciókat.
Feszített állapotban a gumi gyorsabban öregszik, vagyis éppen a rendszeres használat során. A gumi legnagyobb ellenségei a réz, a kobalt és a mangán. Már a legkisebb mennyiségben is rövid időn belül megtámadják és tönkreteszik a gumit.
Óvjuk a gumikat az olajtól (az olaj feloldja őket), a napfénytől és a hőtől. A használaton kívüli gumik tárolása hűvös és nedves helyiséget igényel, és célszerű a gumifelületeket vegyi védőszerekkel bevonni.
A gumi ápolására célszerű a gumifelületeket 50%%-os glicerin- és vízkeverékkel két-háromszor átkenni.
Fagyálló
Az etilénglikol színtelen, átlátszó, szirupszerű folyadék, szagtalan. Forráspontja 197,2°C. (60%%-os vizes etilénglikol-oldat -40°C-on fagy meg.)
A hűtőfolyadék-keveréket különböző hőmérsékletekhez a víz etilénglikollal való keverésével a következő arányokban készíthetjük el:
10% etilénglikol és 90% víz, -4°C-ig használható,
20% etilénglikol és 80% víz, -9°C-ig használható,
30% etilénglikol és 70% víz, -15°C-ig használható,
40% etilénglikol és 60% víz, -24°C-ig használható,
50% etilénglikol és 50% víz, -36°C-ig használható.
A korrózió megelőzésére minden liter keverékhez 3-7 gramm nátrium-benzoátot adunk. Az etilénglikol mérgező!
A hűtővíz lágyítása
A legjobb, ha esővizet vagy desztillált vizet használunk. A közepesen kemény vizet 5 g oltott mésszel és 10 gramm szódával lágyítjuk 10 liter vízhez. Néhány órás állás után a levált üledék leülepszik, így a tiszta vizet könnyen le tudjuk önteni. A leválasztott tiszta vizet egy másik edénybe tesszük, és csak ezután öntjük a hűtőbe.
Vízkőoldás
Ha a hűtőben vízkő kiválását észleljük, forró trinátrium-foszfát (Na3PO4) oldatot öntünk bele, amely feloldja a kivált vízkövet.
100 liter vízhez 6 g trinátrium-foszfátot adunk, az oldatot 80-90°C-ra melegítve a hűtőt 3-4 órán át mossuk úgy, hogy a víz keringjen a hűtőrendszerben, majd az oldatot leengedjük, és a hűtőt tiszta vízzel kimossuk. Szükség esetén ezt az eljárást többször megismételjük, amíg a vízkő teljesen fel nem oldódik.
Páramentesítés
A tapasztalat azt mutatta, hogy a fém- és üvegfelületek könnyen bepárásodnak, ha egyik oldaluk alacsonyabb hőmérsékleten van. A melegebb oldalon ilyenkor a vízgőz könnyen lecsapódik. Néhány receptet ismertetünk e felületek páramentesítésére:
1. 100 g víz,
30 g glicerin,
3 g tojásfehérje,
0,5 g nátrium-benzoát.
2. 79 rész víz,
20 glicerinből,
1 rész albumin,
0,1 rész fenol.
3. 5 rész szilikonolaj,
35 triklór-etilénből,
feloldva 60 rész benzinben.
Poliplasztok
(plasztikus anyagok)
Bár a háztartásban használt vegyi anyagok nagy családjának legfiatalabb tagjai közé tartoznak, máris kiszorították a használatból számos klasszikus anyagot.
Osztályozásukat legcélszerűbb a hőkezelés módja szerint elvégezni. Ugyanis az egyik csoport melegítés hatására meglágyul, a másik melegítés hatására megszilárdul. Az előbbieket termoplasztoknak, az utóbbiakat duroplasztoknak nevezzük. A duroplasztok is gyakran egyszeri melegítéssel félfolyós állapotba hozhatók, (formában felveszik a kívánt alakot), de a további hőhatás visszafordíthatatlanul szilárd állapotba alakítja őket. Ismételt melegítéssel többé nem lágyíthatók.
A hőre lágyuló műanyagok melegítés hatására meglágyulnak - képlékennyé válnak - formákban alakíthatók, majd hűtéskor megszilárdulnak. Újramelegítve ismét meglágyulnak, és újra alakíthatók. Ez az újraformálás korlátlan alkalommal megismételhető.
Hőre lágyuló műanyagok
Polietilén
A polietilén az etilén polimerje. Légáteresztő, műanyag anyag, amely tapintásra zsírosnak hat. Nem mérgező, kiválóan ellenáll a vegyszerek hatásának. Körülbelül 105-110°C-on olvad. Szobahőmérsékleten nincs megfelelő oldószere vagy ragasztója. Jellemző felhasználása: elektromos szigetelőanyagok, törhetetlen edények, csövek, fóliák. Forgácsoló szerszámokkal nem megmunkálható.
Polipropilén
A polimer propilén. Hasonló a polietilénhez, de ridegebb, és körülbelül 180°C-on olvad. Kézi öntésre nem alkalmas, a megolvadt anyag nagy sűrűsége miatt. Nem mérgező, ellenáll a vegyszerek hatásának. Szobahőmérsékleten nem oldódik, és nem ragasztható.
A polipropilén felhasználása hasonló a polietilénéhez, de a magasabb olvadáspont és a nagyobb szakítószilárdság miatt szélesebb körben alkalmazható. Így például sterilizálható edényeknél és eszközöknél, nyomócsöveknél, ventilátorlapátoknál és motorcsónakok propellereinél, törhetetlen dobozoknál, játékoknál stb. Mindezek a termékek polipropilénből készülnek. Forgácsoló megmunkálásra kevésbé alkalmas.
Polimetil-akrilát
(Plexiüveg)
A plexiüveg metil-akrilsav-észter polimerje. Átlátszó, ritkán színezett, a polisztirolnál valamivel kevésbé rideg anyag. 90°C kezd lágyulni, és 140-150°C-on műanyagként feldolgozható. Nem mérgező, részben ellenáll a savak és lúgok hatásának. A legjobb oldószere a kloroform, egyben ragasztó is. Kiválóan átengedi a fénysugarakat. A piacon lemezek, csövek, rudak formájában kapható. A Galenika Zemunban gyártott plexiüveg kereskedelmi neve a klirit. Jól megmunkálható forgácsoló szerszámokkal. Hőkezelés után lehűtve jól megtartja a kapott formát. Újramelegítéssel visszatér eredeti alakjába. Nagyon alkalmas háztartási barkácsolásra.
Polisztirol
A polisztirol vinil-benzol polimerje. Színtelen, átlátszó vagy áttetsző. A puhulás kb. 80°C-nál kezdődik, a feldolgozási hőmérséklet kb. 120-140°C, és 200°-nál már bomlik.
Nem mérgező, a savak és a lúgok oldják. A legjobb oldószere, illetve ragasztója a benzol. Régóta ismert és használt polimer. Viszonylagos ridegsége, törékenysége egyébként igen széles felhasználási területét korlátozza. Dobozt, edényt, játékot, gombot, továbbá fésűt, fogantyút, akkumulátordobozt, fóliát és hasonló termékeket polisztirolból készítenek. Elektromos tulajdonságai, dielektromos szilárdsága és kis dielektromos veszteségei kiváló anyaggá teszik az elektrotechnikában. A polisztirol benzolos oldata kitűnő papírragasztó, jól impregnál, és vízzáró. Forgácsolással történő megmunkálásra nem ajánlott.
Poliamid (nejlon)
Kémiai összetétele szerint dikarbonsavak és diaminok kondenzációs terméke. Szerkezetében hasonlít a természetes fehérjékhez. Nagyon ellenálló, sárgás, átlátszó. Olvadáspontja körülbelül 140°C. Nem mérgező, frissen oldva keserű ízű a bomlástermékek miatt. Kevésbé ellenálló a vegyi anyagok hatásával szemben. Nincs megfelelő oldószere, hangyasavval, illetve ecetsavval ragasztható.
Leggyakrabban szálak készítésére használják. Fröccsöntéssel és sajtolással is különféle tárgyakat gyártanak. A poliamid anyagok jól forgácsolhatók, különösen a zajtalan fogaskerekek és tengelyek készítésénél.
Polivinil-klorid (PVC, mipolam)
Kémiai összetétele alapján a vinil-klorid polimerje. Kemény, színtelen, gyantaszerű anyag. Használatkor kisebb–nagyobb mennyiségű lágyítóval (dibutil-ftalát, dioktil-ftalát) keverik. A lágyító mennyiségétől függően kemény PVC-t (Vinidur) vagy lágyított, rugalmas terméket (Mipolam) kapunk. Kiválóan ellenáll a vegyi anyagok hatásának. Nincs megfelelő oldószere, a klórozott oldószerek (szén-tetraklorid, kloroform, diklóretán, ciklohexanon) lassan oldják. Ragasztásra speciális PVC ragasztó kerül forgalomba. Viszonylag gyengén ragasztható a 1:1 diklóretán és ciklohexanon keverékével.
Felhasználják: csövekhez (jól megmunkálható forgácsolással, melegítés hatására hajlékony lesz) vízvezetékhez, csatornázáshoz stb., sav- és vegyszeres edények gyártásához. A lágyított PVC-t elsősorban fóliák készítésére használják (esőkabátok, csomagolóanyagok, zacskók). A PVC-t általában forró levegővel végzett hegesztéssel kötik össze. A lágyított PVC-fóliákat hegesztés és ragasztás kombinálásával kapcsolják össze.
Politetrafluor-etilén (teflon)
Kémiai összetétele szerint a tetrafluor-etilén polimerje. Szilárd, kissé rugalmas, színtelen, vékony rétegben átlátszó. A nagyobb tömbök tejszerűen fehérek. Kivételes dielektromos tulajdonságai, valamint kiemelkedő hőmérsékleti tulajdonságai és teljes oldhatatlansága miatt ez az anyag egyes helyeken nélkülözhetetlen. Ugyanakkor magas ára nehezen hozzáférhetővé teszi. A teflon ipari megmunkálása meglehetősen nehéz, a háztartási megmunkálás még nehezebb. Nincs oldószere. Csak speciális ragasztókkal ragasztható, és az eredmény is igen szerény. 350°C-ig használható, kb. 400-450°C körül puhul meg.
Cellulóz-acetát
Természetes cellulózból (vattából) készül ecetsav segítségével. Bonyolult molekulájú, változó összetételű.
Szilárd, ellenálló anyag, amely valamivel magasabb hőmérsékleten már nem ellenálló. A lágyulás 60°С-nál kezdődik, 100–110°С-on megolvad. Átlátszó, de áteresztőképessége nem éri el a polisztirolét. Felhasználása hasonló a polisztiroléhoz, de a cellulóz-acetátból készült tárgyak nehezebben törnek. Nem színezhető olyan sikeresen, mint a polisztirol. Nem gyúlékony, ezért filmek gyártására használják. Az oldószerei (a gyártás módjától függően) ацетон, (kloroform, diklóretilén). A ragasztás a leghatékonyabban koncentrált ecetsavoldattal történik. Hőkezelés és forgácsoló megmunkálás lehetséges.
Nitrocellulóz (celluloid)
Természetes cellulózból készül salétromsav hatására. Nem egységes, összetett molekulákból áll.
A vattához hasonló, igen gyúlékony, robbanékony anyag. Acetonban jól oldódik. Az oldatok lágyítószerek (dietil-ftalát, dibutil-ftalát) hozzáadásával jól ismert lakkok (nitrolakk, zapponlakk, kollódiumlakk, dukolakk).
A kamforral (10-30%), mint lágyítóval kevert nitrocellulóz celuloid néven ismert. Ez az anyag az első poliplasztok egyike, kiváló tulajdonságokkal (ütésálló, átlátszó, olcsó, esztétikus), és a mindennapi használatból kizárólag nagy gyúlékonysága miatt szorult ki. Feldolgozás, megmunkálás során rendkívül óvatosan kell eljárni. A megmunkálás többnyire lemezszerű darabokból történik vágással, ragasztással, hajlítással. Ragasztáshoz acetont használnak.
Hőre keményedő műanyagok
(Тermostabil poliplastok)
Az e csoportba tartozó poliplasztok kerültek először felfedezésre. Ezen anyagok gyártásánál és felhasználásánál két szakasz jellemző: először a termoplasztot állítják elő, (melegítéssel meglágyul), majd az anyagot »töltőanyagokkal« keverik, és az így kapott anyag különféle termékek gyártásának nyersanyaga.
További feldolgozás során az anyagot préseléssel, fröccsöntéssel alakítják; hő hatására a megkeményedett poliplast már nem alakítható át melegítéssel, és oldószerekben sem oldódik.
Fenoplaszt (bakelit)
Az anyagnak jellegzetes bakelit szaga van, és az alapanyag zárt színe miatt nyitottabb színű tárgyak nem gyárthatók belőle. 170°C-ig ellenáll a hőhatásnak, ezután elveszíti szilárdságát. Körülbelül 400°C-on szétesik, elszenesedik.
A „töltőanyag” fajtájától függően a bakelit rideg, szívós vagy törékeny. Főként műszaki célokra használják: aljzatok, csatlakozók, markolatok, szigetelők, dobozok stb. számára. Élelmiszerek tárolására nem alkalmas. Háztartási megmunkálásra a félkész termékek, rétegelt lemezek, csövek és rudak a legmegfelelőbbek. Nagyon jól ragasztható epoxigyantákkal.
Aminoplasztok (doramin, nikeplaszt)
Formaldehidből és karbamidból készül. A termék színtelen, szagtalan, nem mérgező. Élelmiszerek tárolására is alkalmas. Ez a tény, valamint az, hogy nyitott színekben is felhasználható, nagy előnyt jelent számára. Egyébként felhasználása hasonló a bakelitgyantákéhoz. A háztartási felhasználásra szánt félkész termékek ritkán kerülnek piacra.
Poliésztergyanták (elastirol, polikon)
Dikarbonsavak és kétértékű alkoholok kondenzációjával állítják elő. A kiinduló nyersanyagok közül az egyiknek kettős kötést kell tartalmaznia. A keletkezett gyanta valamely monomerben oldódik. Ez a mézszerű massza a hozzáadott katalizátorok hatására, azok fajtájától és mennyiségétől függően, előbb vagy utóbb, szobahőmérsékleten vagy emelt hőmérsékleten megkeményedik. Megkeményedés előtt különféle színekre festhető. Ideális, de nehezen beszerezhető. Kis szériák vagy egyedi termékek gyártására alkalmas.
Öntéses megmunkálásnál az anyagot egyszerűen a formába öntik, és préselés nélkül kitölti azt, amely készülhet gipszből, fából, viaszból, gyurmából stb. Csak meg kell várni, amíg az anyag megkeményedik, és a kész darab kivehető a formából.
Egy másik eljárás szerint az üvegszövetet vagy textilszövetet gyantával itatják át, majd formára vagy öntőformába helyezik. Így gyártják a csónakokat, karosszériákat, védősisakokat stb.
Az értékes tárgyakat, mint például régészeti leleteket, búvárberendezéseket stb. átlátszó gyantával igen eredményesen lehet védeni. A kemény gyanta nagyon alkalmas forgácsoló megmunkálásra, jól köt saját monomerével, kiválóan polírozható. Rendkívül ellenálló az időjárás hatásaival szemben, és kitűnő elektromos szigetelő.
Epoxi gyanták (eporezit, araldit)
Kémiai szerkezetük alapján az epoxigyanták a poliészterek közé sorolhatók. Használatuk a legtöbb esetben szintén megfelel a poliészterek használatának. A termékek folyékonytól egészen szilárdig készülnek, különböző viszkozitási fokozatokban. A folyékony termékek jobban megmunkálhatók, míg a szilárdak bizonyos mértékig jobb tulajdonságokkal rendelkeznek. A térhálósító katalizátortól függően a gyanta kikeményedési ideje igen széles határok között változhat. Ha lehet ilyet mondani, még jobb megmunkálási anyag a poliésztereknél. Sajnos ugyanakkor elég nehéz beszerezni őket.
Az öntőgyanták mellett az epoxigyanták között kiváló ragasztók is találhatók. Ezek a ragasztók szokatlan anyagok kötésére is használhatók, például: fém–fém, fém–üveg, üveg–üveg.