Még a legóvatosabb munka során is előfordulhat, hogy vésővel megsérítjük a kezünket, vegyszerekkel végzett munka közben mérgező gázt lélegzünk be, vagy szerelési munkáknál leesünk a létráról.
A leggyakoribb balesetek és az elővigyázatossági intézkedések
Égési sérülések. Veszélyes helyek, tevékenységek és anyagok: konyha, mosókonyha, fürdőszoba; zsírolvasztás, hegesztés; vasalók, kályhák, hibás fűtőtestek, főzőlapok. Különösen tűzveszélyes anyagok: benzin, éter, alkohol, terpentin, különösen tisztítószerként és rovarirtó szerként.
Óvintézkedések: nem szabad felhalmozni a hulladékot, az újságpapírt, a rongyokat; nem szabad a hamut fa ládában vagy kosárban hagyni; a tűzhelyeken és kályhákon a főzőedényeket úgy kell elhelyezni, hogy füleik (nyeleik) ne a tűz felé nézzenek; az éghető tisztítószerekkel nagyon óvatosan kell bánni; a tüzet vagy a nyílt lángot nem szabad felügyelet nélkül hagyni.
Szén-monoxid- és füstmérgezés. Széngázas vasalás, hibás égésű vagy idő előtt lezárt kályha, hibás kémények.
Óvintézkedések: a kéményeket és tűzhelyeket folyamatosan ellenőrizni és tisztítani kell; izzópinkával nyitott ablak mellett kell vasalni; ágyban tilos dohányozni; ha az autót garázsban parkoljuk, utána egy ideig nyitva kell hagyni.
Gázmérgezés, gázrobbanás. A világítógáz-vezeték hibái. A vízmelegítők (bojlerek) helytelen használata, hibás vagy el nem zárt szelepek. Háromféle veszély: robbanás, tűz, gázmérgezés.
A világítógáz legveszélyesebb összetevője a szén-monoxid. A mérgezés jelei: sápadtság, fejfájás, gyengeség, szédülés, a végtagok elzsibbadása, hányás, hasmenés, álmosság, időnkénti izomrángások, eszméletvesztés. Végül a légzőszervi bénulás következtében halál is bekövetkezhet.
Ha a mérgezés fokozatosan, hosszabb idő alatt alakul ki (pl. a lakásban lassan és folyamatosan szivárog a gáz), a jelek a következők: jellegzetes sápadt, kékesszürke arcszín, izomgyengeség, fáradtság, idegrángások, a száj, a kéz és a láb remegése, ájulás (különösen felálláskor), a hallás és a látás gyengülése, bizonytalan járás, a memória és a koncentrációképesség csökkenése, nyugtalanság és az akaraterő gyengülése.
Óvintézkedések: ha gázszagot érzünk, azonnal ki kell nyitni az ajtókat és az ablakokat, hosszabb ideig szellőztetni kell a helyiséget, gyufát nem szabad meggyújtani, tilos az elektromos világítást bekapcsolni; a gázcsapot teljesen el kell zárni; a gázvezetékekhez nem szabad textilbetétes gumicsövet használni; a gázberendezések tömítettségét nyílt lánggal nem szabad ellenőrizni, csak szappanos vízzel!
Ha a gázbojler (autogejzir) nem gyullad be, azonnal el kell zárni a melegvízcsapot, és legalább 10 m percet kell várni, amíg a kiáramlott gáz teljes mennyisége elpárolog. Ezután először a gyújtólángot kell meggyújtani, és csak utána szabad megnyitni a melegvízcsapot.
A gázláng égését folyamatosan ellenőrizni kell. Ha a láng sárgás színű, hosszú és elhalványult körvonalakkal, akkor az égés nem teljes. Nem szabad használni olyan készüléket, amelyben az égés nem teljes. A gázfőzők égéstermékeit kéményen keresztül kell elvezetni. Ahol ez nincs megoldva, különös figyelmet kell fordítani a szellőztetésre.
Áramütés. Hibás vezetékek, háztartási készülékek, szerszámok, szigetelés nélküli vezetékek, elhasználódott kapcsolók, dugaszok, foglalatok; különösen a konyhában, a fürdőszobában, a mosókonyhában és a pincében; hordozható lámpák, a hibás biztosítékok nem megfelelő javítása (pl. dróttal).
Óvintézkedések: el kell távolítani minden szabadon függő elektromos vezetéket; nem használhatunk gyenge és szigetelés nélküli kapcsolókat és tartozékokat; minden hibát azonnal el kell hárítani; a kapcsolókat és vezetékeket nem javíthatjuk nedves kézzel!
Általános elővigyázatossági intézkedések a házi műhelyben
A műhelynek, a gépeknek, a munkaeszközöknek és a védőeszközöknek megfelelőnek, tartósnak és kifogástalannak kell lenniük.
A padlónak simának, de nem csúszósnak kell lennie, jó állapotban, és alkalmasnak kell lennie a tisztaság fenntartására.
A munkahelynek tágasnak, megvilágítottnak kell lennie, legalább 80 cm széles szabad térrel.
Csak olyan létrákat használjunk, amelyeknek ép és erős fokai vannak, és amelyeket használat előtt kipróbáltak! Az egyágú létrákat csúszás ellen biztosítani kell. A kétágú létrákat csuklóval vagy lánccal kell rögzíteni, hogy ne nyíljanak szét. Magasságban végzett munka során kötelező biztonsági övet használni.
Az elektromos berendezéseket csak a hatályos szabványoknak és előírásoknak megfelelően szabad készíteni és használni.
A természetes és mesterséges világításnak elegendőnek kell lennie, és a munkahelyen és a kézen gyakorlatilag árnyékmentesnek kell lennie, ugyanakkor nem lehet vakító sem.
A munkaruházatnak – különösen veszélyes gépek közelében – megfelelőnek kell lennie. Nem szabad bő, lelógó részekkel rendelkező ruhát viselni; kötény, sál és nyakkendő nem megengedett. A hajat sapkával kell védeni.
Védőszemüveget és maszkot kell használni, ha fennáll a forgácsok, szikrák és maró folyadékcseppek veszélye. Erős fény ellen szintén előírt sötét szemüveget kell viselni.
A gyúlékony és robbanó gázokat, gőzöket, valamint a port erős elszívókkal kell eltávolítani. Ha a helyiségben gyúlékony vagy robbanó gázok, gőzök vagy por található, nyílt lánggal működő fűtés vagy világítás nem használható. Ugyanígy ilyen helyiségekben nem szabad belső égésű motorokat vagy csiszológépeket elhelyezni. Az ilyen helyiségek szellőztetésére különös figyelmet kell fordítani. Ha vannak tűzoltó eszközök és készülékek (kézi), azoknak mindig működőképesnek kell lenniük, és időnként gyakorolni kell a használatukat.
Tilos az öngyulladásra hajlamos anyagokat, forgácsot és zsíros rongyokat felhalmozni!
A gépek mozgó részeire olyan védőburkolatokat kell felszerelni, amelyek kizárják e részek egymással való véletlen érintkezésének lehetőségét is.
Elsősegély baleset után
Külső vérzés elállítása. A legfontosabb a sérült artériák elzárása és a seb megfelelő kötéssel való fertőzés elleni védelme (l. 1). A sebről nem szabad a vérmaradványokat eltávolítani, és a sebet folyadékkal leönteni vagy kimosni. A jól alkalmazott kötés csökkenti a sérült fájdalmát. Külső vérzés esetén az embernek le kell ülnie vagy le kell feküdnie, a vérző testrészt pedig fel kell emelni. Az elsősegélyhez szükséges anyagok: steril gézlapok, vatta és kötések. Ha a seb vagy annak környezete porral, sárral vagy más fertőző anyaggal szennyezett, akkor a sebet steril gézzel meg kell törölni (vagy hidrogén-peroxiddal ki kell öblíteni), a seb környékét pedig vékonyan be kell kenni 5%-os jódoldattal (ha nincs jód, akkor alkohollal vagy kölnivel).
Különbséget kell tenni a kapillárisok, a tápláló erek és a fő artériák (verőerek) vérzése között.
A kisebb kapilláris vérzés egyszerű fedőkötéssel állítható el (ábra 1, 1. rész). A nagyobb vérzést nyomókötéssel kell elállítani. A sebre steril géz kerül, a gézre pedig vatta. Ezután egy »tampon« készül: gézbe csavart és golyó alakúra formált géz vagy vatta (a seb méretétől függően dió, tojás vagy ököl nagyságú), amelyet a vatta fölé helyeznek, majd az egészet kissé szorosabban bekötik. (Közvetlenül a sebre vattát tenni tilos!) Ha a vér átszivárog, a kötést nem szabad levenni, hanem fölé új kötést kell helyezni! A sebek kötözésére a legalkalmasabbak az úgynevezett első kötések, amelyek steril gézből (párna alakban) és steril pólyából állnak. A végtagok nagy ereinek vérzését a seb fölé helyezett leszorító kötés állítja el (ábra 1, 2. rész).
A verőér sérülése onnan ismerhető fel, hogy a vér erős sugárban távozik, és nagyon élénkpiros színű. A gyűjtőerek sérülése esetén, a seb nagyságától függően, a vér vagy sugárban folyik ki a sebből, vagy csak lassan szivárog. Mindkét esetben a vérzést csak kötés felhelyezésével tudjuk megállítani. A végtagok vérzése könnyebben csillapítható, ha a vérző részt megemeljük (1, 3. rész), és szorosan bekötjük, a végtag végétől a törzs felé haladva. Ez az eljárás különösen szükséges, ha a sérült sok vért vesztett, mert így helyreállítjuk a normális vérnyomást. Nyomókötést verőérvérzés esetén a szív és a sérült hely közé kell helyezni, gyűjtőérvérzés esetén pedig a végtag azon részére, amely az ujjak felé esik. A seb bekötése előtt a sérült részt kissé fel kell emelni, mert így a vérzés csökken. Vérzéscsillapító szorítópántnak a legalkalmasabb: széles gumiszalag vagy gumicső. Fontos szabály, hogy szorítópántot csak akkor szabad alkalmazni, ha fedőkötéssel vagy nyomókötéssel nem sikerült elállítani a vérzést. Emellett az is nagyon fontos, hogy a szorítópántot a lábon vagy a karon nem szabad 1-1,1/4 óránál tovább rajta hagyni, mert elzsibbadnak. (Ez azt jelenti, hogy gyors orvosi beavatkozásra van szükség, vagy a sérültet azonnal kórházba kell szállítani.) Nagyon erős vérzésnél meg kell próbálni az ujjakkal történő nyomással elállítani a vért (1, 4. rész ábra), verőérsérülésnél a szív és a sérült hely között, gyűjtőér esetén pedig periféria felé. A nyaki verőér vérzése az orvos megérkezéséig csak ujjnyomással állítható el. Az olyan betegnek, aki sok vért vesztett, ha eszméleténél van és nincs hányási ingere, kávét vagy teát kell adni, és langyos konyhasóoldattal beöntést kell végezni.
ÁBRA 1
Orrvérzés csillapítása. A beteget ülő helyzetbe kell helyezni, a fejét hátrahajtani, és a hüvelykujjal 10-15 m percig nyomni kell az orr porcos részét. Ha így sem sikerül megállítani a vérzést, az orrnyílásokat tiszta gézzel vagy vattával kell kitömni, a fejet előre kell hajtani, és ebben a helyzetben meg kell várni, amíg a vérzés megszűnik.
Égési sérülések. Annak a személynek, akinek a ruhája lángra kapott, vastag takarót vagy kabátot kell rátenni, és vízzel leönteni. Az égési sebre zsíros vagy olajos krémmel átitatott gézt vagy puha vásznat kell helyezni, majd kötést tenni rá. Az égési helyeket nem szabad ujjal vagy bármilyen tárggyal érinteni, (a hólyagot átszúrni stb.) addig, amíg az orvos meg nem érkezik.
Erős savak okozta égési sérülésnél a savat le kell törölni, az érintett felületet azonnal vízzel le kell öblíteni, majd zsírral átitatott gézt és kötést kell ráhelyezni.
Zúzódás. A zúzódás helye fájdalmas, duzzadt és piros színű. Ha a bőr megsérült és horzsolt, vékonyan be kell kenni alkohollal vagy jóddal, majd kötést kell felhelyezni.
Rándulás. Az ízületi szalagok sérülése, amelyek rögzítik és védik az ízületeket, fájdalommal jár, de nem olyan erőssel, mint ficam esetén. Elsősegély: nyugalom és hideg borogatás.
Rándulás. A csontvégek rendellenes helyzete az ízületekben sérülés után nagy fájdalommal jár. Az ízület alakja megváltozik, és a sérült nem tud mozogni. A laikus ne kísérelje meg a ficamodott ízület helyrerakását, mert ezzel csak súlyosbítaná a bajt. A sérültet nyugalomba kell helyezni és orvost kell hívni. Ha a ficamodott ízületet gyorsan helyrerakják, a beteg hamarabb gyógyul meg.
Csontsérülések. A csonttörés a csont folytonosságának megszakadása. A beteg nem tudja mozgatni a sérült testrészt, például nem tud ráállni a törött lábára. A csonttörés különböző fokú lehet: repedés, apró letört darabokkal járó törés, letörés vagy repedés, és végül nyílt törés. Valamennyi sérülés közül a nyílt törés a legsúlyosabb, mert fertőzésveszélyt is rejt magában. Ezért a sérült helyre steril gézt helyeznek. Ha megállapítjuk, vagy felmerül a gyanú, hogy csonttörésről van szó, és gyorsan orvosi segítséget tudunk biztosítani, a legjobb, ha a beteget fekvő helyzetbe fektetjük és megvárjuk az orvost. Ha viszont a beteget vinni kell, akkor a sérült lábat rögzíteni kell (á. 2). A beteg ruházatának levételét a sérülésmentes oldalon kell kezdeni (felöltöztetés fordított sorrendben). A ruhát a varrásoknál fel kell bontani, ügyelve arra, hogy a sérült testrészt fölöslegesen ne mozgassuk. A kar rögzítése úgy történik, hogy a kart a mellkashoz erősítjük. Ez kötözés nélkül is lehetséges (á. 2, 1. rész), vagy kötéssel, illetve textil kendővel (á. 2, 2. rész). Lábtörés esetén a sérült lábat az ép lábhoz rögzítjük. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy törésről van szó (ficam is lehet), akkor is törésként kell eljárni. A törött csontot két szomszédos ízülettel együtt kell rögzíteni: a törött kart a csuklóval és a könyökkel együtt; a törött lábat a térddel és a bokával együtt (á. 2, 3. rész). A rögzítéshez használható bot, erősebb léc vagy valamilyen lapos tárgy. Mindezeket az eszközöket előbb valamilyen szövetbe kell csavarni.
KÉP 2
A törött végtagot az elsősegélyig valamilyen sík felületre kell fektetni (ábr. 2, 4. rész).
Szén-monoxid-mérgezés keletkezhet: hibás vagy nem megfelelően lezárt kályhákból; gépkocsi által a garázsban; gáz parázslása közben (hibás vezetékek, szelepek, a láng nem megfelelő égése stb.). A mérgezés kezdeti jelei: fejfájás, szédülés, hányinger, hányásinger. Később olyan fokú gyengeség lép fel, hogy a beteg nem tud járni, és annak ellenére, hogy eszméleténél van, nem tud elmenekülni. A légzés először felgyorsul, később a sérült fulladozni kezd, és a légzés lassabbá válik. A sérültet azonnal friss levegőre kell vinni (és a helyiséget is ki kell szellőztetni), ha eszméleténél van, meg kell mondani neki, hogy mélyen lélegezzen, és ha tud nyelni, erős kávét vagy teát kell adni neki. Ha eszméletlen állapotban van, mesterséges légzést kell alkalmazni.
Szén-dioxiddal való mérgezés. Ez valójában fulladás az oxigénhiány következtében. Mély pincékben a bor erjedésekor, csatornacsövekben és régi kutakba való leereszkedéskor fordul elő. A mentőnek védőfelszereléssel (oxigénellátással) kell rendelkeznie, amikor belép ezekbe a helyiségekbe; ha ilyen felszerelés nincs, akkor erős kötelet kell a dereka köré kötnie, amelynek végét a helyiségben kívül állók tartják, belépéskor mélyen kell lélegeznie, és meg kell próbálnia a sérültet lélegzet nélkül kimenteni, illetve kivinni.