Családi ház
Az építkezés kezdeti nehézségei
Aki kisebb építési munkák során már elég tapasztalatot szerzett mint házi ezermester, könnyebben kezdhet hozzá családi ház vagy lakás építéséhez. Itt nem arról van szó, hogy ő maga végezze az építkezést, mert ez olyan munka, amely meghatározott szakembereket igényel. De mindenképpen hasznos, ha a >>beruházó<< is jártas ezekben a munkákban, és az egyszerűbb dolgokban maga is, esetleg családtagjai vagy barátai is részt vesznek. Itt éppen a »nagy« építkezésekben való részvételről, vagyis az építkezés előkészítéséről lesz szó.
Az építkezéshez először a telket kell biztosítani. Vásárlás előtt nem elég csupán „megnézni” a telket. A leendő épület számára a legjobb feltételek biztosítása érdekében a telekkel kapcsolatos több szempontból is információt kell szerezni. Vásárlás előtt célszerű szakemberrel konzultálni. A telek fekvése, a domborzat, a lejtés, a terület összetétele és jellege, a terepviszonyok, a szélirányok, a telek méretei és alakja, a meglévő növényzet, a megközelítő utak és a közművek helyzete és állapota nagyon fontos tényezők, és jelentősen befolyásolják a tervezést és a kivitelezést az építés során. (Például a magas talajvízszint további vízszigetelési munkákat tesz szükségessé, vagy köves talajon nehezebbek az alapozási munkák.) E tényezők mérlegelésekor kiderülhet, hogy az „olcsóbb” telek valójában „drágább”.
Vásárlás előtt a telek „jogi helyzetét” is vizsgálni kell. Ellenőrizni kell a telekkönyvben, hogy a telek valóban szabadon eladható-e, és nincs-e esetleg terhelve tartozásokkal, jelzáloggal stb. Elképzelhető, hogy a telekre vonatkozóan külön előírások vannak, például más használók számára biztosítandó átjárási jog, vízelvezetés vagy vízvezeték, kisajátítás, útépítés vagy egyéb feltételek (ábr. 1). A telekkönyv átvizsgálása után az illetékes önkormányzati szervhez kell fordulnunk, hogy tájékoztatást kapjunk a telek beépítési lehetőségeiről. Ott megtudjuk, milyen épületet szabad, illetve kell az adott helyen felépítenünk (földszintes, emeletes stb.), szabad-e egyáltalán építkezni, milyen rendezési perspektívatervek vannak a környezetben (ahol óvoda, bölcsőde, üzletek stb. épülnek majd). Ha a telek részletes vizsgálatának eredménye kedvező, a telekkönyvi állapot rendben van, és az illetékes építési hatóság véleménye is számunkra kedvező, vagyis nincsenek korlátozó tényezők vagy olyan körülmények, amelyek növelnék az építési költségeket, a telek megvásárolható az adásvételre és a telek átírására vonatkozó előírások betartásával. Az ilyen részletes előzetes információk megkímélnek bennünket a későbbi csalódásoktól és fölösleges költségektől, sőt talán attól is, hogy az építési terv teljesen meghiúsuljon.
ÁBRA 1
A telek megvásárlása után építési engedély szükséges. Ezen engedély célja, hogy az épület kivitelezése a hatályos előírásoknak megfelelően történjen, és az építésre jogosult tulajdonos úgy végezze el az építést, hogy az ne sértse a szomszédos tulajdonosok és a közösség érdekeit. Aki az előírt építési engedély nélkül, szakszerűtlenül végezteti a kivitelezést, annak számolnia kell azzal, hogy az épületét kényszerrel, a saját költségére lebontják.
Az építési engedély iránti kérelemhez csatolni kell a telekkönyvi kivonatot is, mint annak bizonyítékát, hogy a kérelmező a telek teljes jogú tulajdonosa. Továbbá beszerezni kell a telek helyszínrajzát, valamint az épület tervét (helyszín és részletek) műszaki leírással együtt. Célszerű az illetékes hatóságtól a terv feltételeiről is tájékozódni (lépték, példányszám stb.) akkor, amikor a telekre vonatkozó információkat gyűjtjük. A nem megfelelő tervek gyakran komoly problémát jelentenek. Terveket csak az arra felhatalmazott intézmények, illetve személyek készíthetnek. Nem célunk, hogy a jövőbeli »befektetőkre« hatást gyakoroljunk, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nagyobb tervező szervezeteknél kész típustervek is beszerezhetők, amelyek viszonylag olcsók, korszerűek és gazdaságosak, több változatban készülnek, így különféle igényeket képesek kielégíteni. Ezek alapján könnyebben megszerezhetők azok az építési engedélyek, amelyek rendelkeznek mennyiségkimutatással és költségvetéssel.
Saját ház építésekor minden embernek megvannak a maga elképzelései. Ezek az elképzelések lehetnek helyesek és reálisak, de sok közülük irreális is, mert kivitelezhetetlen, gazdaságtalan és korszerűtlen, gyakran pedig ízléstelen is. A tervezőnek a terv készítésekor bizonyos szövetségi előírásokat, normákat és tervezési szabályokat be kell tartania (pl. a WC-be való belépés nem lehet a konyhából, a helyiség minimális alapterülete elő van írva, a belső helyiségek legkisebb magassága, a helyiségek elrendezése, a burkolatok, az ablakfelületek stb. nem választhatók meg tetszés szerint), ugyanakkor az egyének, illetve a tulajdonosok igényeit is ki kell elégítenie. Értékelni kell a tervezők célszerű és gazdaságos javaslatait a szabványos elemek (gerenda, ajtó, ablak stb.) alkalmazására vonatkozóan.
Az egyének érdekei és szempontjai leginkább a homlokzat megválasztásában és kialakításában, a helyiségek csoportosításában, a fűtési rendszerben, a teraszokban, pincékben, melléképületekben stb. juthatnak kifejezésre. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az illetékes hatóság nem ad ki építési engedélyt szakszerűtlen és nem gazdaságos tervek alapján, amelyek nem felelnek meg a lakásépítés előírásainak, éppen a beruházók érdekeinek védelmében.
Amikor megszereztük az építési engedélyt, gondosan fel kell készülni az építkezésre. A jó előkészítés megkímél bennünket a későbbi fölösleges munkáktól. Az építési engedély beszerzésének folyamatával párhuzamosan valakire rá kell bízni a mennyiségkimutatás és az árajánlat elkészítését. A kimutatás és az árajánlat alapján meghatározhatjuk a szükséges építőanyag-mennyiséget is, figyelembe véve a szükséges veszteséget. Ezek a dokumentumok a építési hitel megszerzéséhez is szükségesek. Ha már beszereztük a szükséges hitelt (vagy készpénzt az építkezés megkezdéséhez), következik az építőanyag beszerzése.
Az anyagot legjobb valamely kereskedelmi vállalattól beszerezni. Lehetőség van már használt anyag beszerzésére is – ami jelentősen olcsóbb –, de erről mindenképpen szakemberrel kell egyeztetni (és lehetőleg együtt megvásárolni). Ugyanis a habarcsos, szennyezett téglák később gondot okoznak a falazásnál és a vakolásnál, mert „átütnek” a vakolaton és a festésen. A fa gerendákban, parkettákban, hajópadlókban gombák és rovarok lapulhatnak meg, amelyek egy-két év múlva hatalmas károkat okozhatnak. Egyes tetőcserepekhez kétszeres mennyiségű lécezés szükséges, így előfordulhat, hogy az olcsó tetőfedés később drágább lesz. Hasonlóképpen a puha, használt mészkő nem áll ellen a fagynak, ezért falazáshoz és alapozáshoz nem használható. Általában nagyon óvatosnak kell lenni, akár új, akár régi, gyakran olcsó építőanyagokról van szó. Mindig kérni és megőrizni kell a tulajdonjogot igazoló dokumentumokat, de minden egyéb számlát és okmányt is gondosan meg kell őrizni.
Mielőtt megérkezik az első anyagszállítmány, még sok mindent el kell rendezni a telken. Ha a telek még nincs bekerítve, a szomszédokkal és a hivatalos adatokkal egyeztetett telekhatárok után kerítést kell építeni. Az utcafronti kerítést, valamint a jobb oldali kerítést és a hátsó kerítés jobb felét – mindezt az utcáról nézve – nekünk kell elkészítenünk. A bal oldali kerítés és a hátsó kerítés bal fele a bal, illetve a hátsó szomszédé. A kerítésekről szóló hivatalos dokumentumok beszerzésével elkerülhetjük az esetleges későbbi vitákat, sőt talán a pereket is. Az építőanyagok szállítása irányában célszerű csak ideiglenes és mozgatható kerítést készíteni.
Az építés alapfeltétele a helyszíni víz megléte, mert a víz szállítása drága és bonyolult. Ha kutat fúrtunk, és a víz kénes, keserű, sós vagy bűzös, akkor megfelelő (mély) kút fúrásához vagy a víz semlegesítéséhez szakember segítségét kell kérni. A agresszív vagy szennyezett vizet nem lehet építéshez felhasználni, mert rövid időn belül tönkreteszi a бетont vagy a habarcsot. Ki kell ásni egy mészgödröt is úgy, hogy ne akadályozza a szállítást, és kellően távol legyen a jövőbeni falaktól. A gödör alapja lehet 3 x 2 m, a mélysége pedig 1,5 m.
Szükség van egy épületre is az anyagok, a szerszámok tárolására, valamint az öltözésre. Erre a célra egy ideiglenes, 3 x 3m alapterületű, fából, nádból vagy téglából épített, zárható kunyhót kell létesíteni. Sokkal jobb azonban, ha előre felépítünk valamelyik melléképületet, például az üzemanyagtárolót, amelyre szintén van építési engedélyünk, és azt használjuk tárolásra. Nem szabad megfeledkezni a WC megépítéséről sem, a víztől távoli helyen. A szerszámok és segédanyagok (ácskapcsok, kötelek stb.) odaszállítása után megkezdhetjük az építőanyag szállításának megszervezését.
A tehergépkocsit úgy kell bérelni, hogy teljes mértékben kihasználható legyen. Ömlesztett anyagokhoz billenős járműveket kell kérni. Kerülnünk kell az olcsó, de nem megengedett szállítást. A beszállított anyagot a leendő épület környékén kell elhelyezni úgy, hogy a további szállítást ne akadályozza, mert így elkerüljük a felesleges áthelyezéseket. A cementet fedél alatt vagy letakarva kell tárolni, a téglákat kötésben kell lerakni, sérülésveszély nélkül, a homokot és a kavicsot téglával körbe kell keríteni (a szétszóródás miatt). A mészoltást a legjobb szakemberre bízni.
Ezután „kitűzhetjük” az épület helyét. Ezt a kivitelező mester végzi el. Meghatározza az épület pontos helyzetét a telken, a sarkok helyét és a magassági adatokat. Az épület helyéről el kell távolítani a gyomot és a humuszt (esetleges későbbi felhasználásra). Az építési területnek vízszintesnek kell lennie, hogy a mester zsinórral ki tudja jelölni az alapok helyét. Az alapárkok szélességét karókkal jelöljük ki. Ezekben a munkákban is részt vehetünk a mester felügyelete mellett, az árkok kiásása azonban teljes egészében a mi feladatunk. Lazább talajon megtámasztások szükségesek, szilárd talajon pedig az árkokat pontosan a megadott méretek szerint kell kialakítanunk, a falak oldalait lefaragva. A kitermelt földet próbáljuk meg a helyszínen elegyengetni, 1-2 m távolságra az ároktól, de többnyire elszállításra van szükség. A föld szállítását legcélszerűbb úgy megoldani, mint annak a teherautónak a visszfuvarját, amely az építőanyagot hozza. Az árkok kiásása után a legjobb azonnal megkezdeni az alapok elkészítését (hogy az eső ne károsítsa az árkokat) (l. 2).
KÉP 2
Építés
Az alapozás mélységének minden esetben legalább 30 cm-nek kell lennie a terepszint alatt, a fagyhatár alatt. A leggyorsabb és egyben a leggazdaságosabb alapozás az úgynevezett »úszó kő«, amelyet a mester útmutatása alapján magunk is elkészíthetünk. A téglából készült alap nagyon drága, és csak szakember építheti. Dombos helyeken a kőből falazott alap a legmegfelelőbb. A külső főfalak alapjainak elkészítése után el kell készíteni a közfalak és válaszfalak alapjait is.
Az előbbiek alapján, gondos munkával, már elkészítettük a szükséges alapokat. A jó szigetelés érdekében a mester két réteg 150 bitumenes szigetelőlemezt helyez el, és három réteg meleg bitumen teljes zárást biztosít. Arra is ügyelni kell, hogy a szigetelés a falnál 3–10 cm-nal legyen szélesebb, és az illesztéseknél legalább 15 cm átfedés legyen. A főfalak vízszintes szigetelésének mindenhol kapcsolódnia kell a közfalak vízszintes szigeteléseihez és a padló alatti szigetelésekhez. Sokan elhanyagolják a gondos szigetelést, pedig a szigetelés az épület használhatóságának egyik alapvető feltétele (a 3 ábra)
ÁBRA 3
A külső főfalak, a belső főfalak és az elválasztó falak kezdete legalább 30-rel, de még jobb, ha 40 cm-rel legyen a tervezett padlószint közelében lévő környező terepszint fölött. A mesternek, aki a munkák szervezését és az úgynevezett precíz munkákat végzi, sokat segíthetünk a falazás során. Ezért ajánlott, hogy a falazást, mint munkaigényes műveletet, jól készítsük elő, és menetét részletesen és gondosan dolgozzuk ki.
Függetlenül attól, hogy milyen anyagot használunk falazáshoz, téglát, üreges téglát, blokkokat, fagyálló tört követ vagy megmunkált nemes követ, a következő aranyszabályok minden falazásra érvényesek lesznek.
- Ne törekedjünk arra, hogy mindent magunk végezzünk el! A jó falazási minőséget csak képzett munkaerő tudja biztosítani. Ha nem tanultuk ki a kőműves szakmát, akkor segítsünk a téglák hordásában, az anyag adagolásában, a habarcs keverésében és hordásában, az állványok mozgatásában stb. (ábra 4).
KÉP 4
2. A fal szükséges teherhordó vastagságát már a tervezés során a szakember határozza meg. A hőszigeteléshez szükséges vastagság a fal anyagától függ, és e mennyiség minimális értékét a teherbírásnak megfelelően előírások szabályozzák. Nem szabad mindenáron takarékoskodni a falvastagságon, mert később nagyobb fűtési költségeink lesznek; ráadásul vékony falaknál vízgőz-kicsapódás is felléphet, ami egészségtelen és tönkreteszi a festést és a bútorokat. A mi hőmérsékleti viszonyaink között előnyösek a 38 cm széles téglafalak (vakolat nélkül). A kőfalaknak legalább 50 cm szélesnek kell lenniük (már a teherbírás miatt is). Számos egyéb falazatkombináció is létezik, ezek közül a legismertebb a hosszirányban elhelyezett üreges téglák és az élére állított kisebb téglák kombinációja. Az ilyen falak vastagsága 33 cm, de gondos kivitelezést igényel. A jó fal teljesen függőleges, és az egyes elemei kötésben vannak elhelyezve. Téglafalaknál különösen arra is ügyelni kell, hogy a téglasorok egyenletesen és vízszintesen legyenek rakva. A falazás során a méretek megtartása érdekében használni kell klafákat, léceket, zsinórt, függőónt, és gyakran ellenőrizni kell a falazás helyességét (legalább 2-3 sor után).
3. A vízszintes és függőleges hézagoknak (a kőnél a ferde hézagoknak) körülbelül 1 cm-nak kell lenniük, és ezeket a hézagokat jól ki kell tölteni habarccsal. A habarcs minőségét a szakember határozza meg; általában H4 vagy H6 jelű habarcsot használnak. Oszlopok és kémények falazásához cementtel erősített habarcs szükséges. A habarcsot nagyon gondosan össze kell keverni, hogy ne maradjanak benne homok- és mészcsomók. A habarcs keveréséhez érlelt meszet és agyag-, iszap- és szennyeződésmentes homokot kell használni.
4. Falazáskor körülbelül 1 m magasság felett már állványzatra van szükség. Az állványzatot csak erre képesített dolgozók készíthetik el, vagy a mester utasítása alapján készül, az állványanyag pedig megfelelő pallózattal teljesen kifogástalan kell legyen. Az állványzatra feljáró deszkákat csúszásgátló lécekkel kell ellátni. A habarcsos ládát úgy kell megtölteni, hogy szállítás közben ne szóródjon ki belőle az anyag. Mivel falazáskor nagy mennyiségű habarcs fogy, minden kőműves számára két ládát kell előkészíteni.
5. Nem szabad rendetlenséget hagynunk az építkezésen! A munka közben és annak befejezése után meg kell tisztítani az állványzatot, hogy a padlón lévő habarcs ne kössön meg. Meg kell tisztítani a habarcsos ládákat is, és csak annyi habarcsot kell előkészíteni, amennyit azon a napon felhasználnak. Össze kell szedni az elpotyogott téglákat, és meg kell tisztítani a területet a hulladéktól, hogy felszabaduljanak a szállítási útvonalak. A téglákat úgy kell odaszállítani és lerakni, hogy a kőművesmester számára kéznél legyenek, ügyelve arra, hogy a rakás ne omoljon össze és ne dőljön le.
6. Egy kőműves teljesítménye nyolc óra alatt 800-1000 tégla beépítése. Ha a munkát úgy szervezzük meg, hogy az egyik dolgozó felhordja a maltert, a másik adogatja a téglákat, a harmadik (a mester) rakja, illetve falazza őket, a többiek (a családtagok) pedig az anyagok odaszállítását végzik, nyolc óra alatt 7000 tégla beépítése is lehetséges. Így a családi épület főfalai 4–5 nap alatt elkészülhetnek. Különös figyelmet kell fordítani a falcsatlakozások helyes kialakítására, a sarkokra, a nyílások kereteire, azok gondos beállítására és a kötés beállítására.
7. A válaszfalak vastagsága 6, 10, 12 és 25 cm lehet (a szerkezeti és tagolási követelményektől függően). A válaszfalak építését szakembernek kell végeznie, mert ezeket a falakat a főfalak hornyáiba kell csatlakoztatni, a blokkokból készült válaszfalakat pedig merevítésekkel is el kell látni. Figyeljünk arra, hogy a »nedves« helyiségek (fürdőszoba, konyha) blokkból készült falainak vastagsága legalább 10 cm legyen, mert később, a szükséges hornyok kialakításakor a 6 cm falak tönkremennének.
8. És végül néhány szó a családi ház építésében részt vevők egészségének védelméről. A munkahelyen biztosítani kell a mosakodási lehetőséget, egy kis helyiséget az izzadt munkaruhák tárolására és szárítására, napvédő olajat (napozáshoz) és zsíros bőrápoló krémet. A felhorzsolt és habarcs által kikezdett kezeket gondosan meg kell mosni, a sebeket fertőtleníteni kell, a hólyagokat pedig be kell kenni. A túlzott napsugárzás ellen – különösen azoknak, akik nincsenek hozzászokva a nehéz fizikai munkához – napolajat, széles karimájú kalapot és könnyű ruházatot kell használniuk. A gyermekeket távol kell tartani az építkezéstől, a mészoltó gödörtől. Az ilyen, játékra csábító helyeket el kell keríteni és rendbe kell tenni.
A tégla, mint klasszikus építőanyag, nagyon jelentős, ezért két ábrát szenteltünk ennek az anyagnak, hogy bemutassuk jellemzőit, illetve a »felhasználási normáit« (l. 5 és l. 6).
5 ÁBRA
A kis keretekben szereplő számok azt mutatják, hogy különböző méretű téglákból, különböző vastagságú fal 1 m2-hez hány darab tégla szükséges. Azok, akik maguk végzik az építést, könnyen kiszámíthatják a tervezett helyiségek falainak felületét. A falak térfogatának kiszámítása már bonyolultabb, és éppen ezért adtuk meg a darabszám és a fal felülete közötti összefüggést (kivételesen a 1 m magasságú oszlophoz szükséges téglaszámot is megadtuk).
Ezen adatok meghatározásakor figyelembe vettük a habarcs által elfoglalt helyet is, és ahol a 1 m2-re jutó darabszám nem volt egész szám, felfelé kerekítettünk.
ÁBRA 6
Felhívjuk az építők figyelmét arra, hogy a falak egymáshoz való összekötéséhez szükséges téglaszám a sarkoknál hiányzik, ha a számítást a belső felületek alapján végezzük. Ezért egy fal hosszát a falvastagság értékével meg kell növelni. A sorokba rakott téglák csupán egy anyaghalmot alkotnak, csak habarccsal összekötve válik belőlük fal. A habarcs oltott mész, homok, víz és cement sűrű tejszínhab-szerű keveréke.
Különböző habarcsfajták alkalmazása
A H4 habarcsjelölés – enyhén terhelt falakhoz.
H6 jelű habarcs - kevésbé terhelt tégla- és kőalapokhoz, kéményekhez, válaszfalakhoz és boltozatokhoz.
H10 jelű habarcs - 25 cm vastag és annál kisebb teherhordó falakhoz, valamint 0,1 m2-nél kisebb alapfelületű pillérekhez
H25 jelű habarcs - az épületek pincetereinek fő falaihoz.
A H50 jelű habarcs - téglapillérekhez, megerősítéssel a »agresszív« talajvizek esetére.
H80 jelű habarcs – „agresszív” talajvíz esetére.
H90 jelű habarcs – igen »agresszív« vizek esetére.
Ezeken a szempontokon túl természetesen a szilárdsági követelmények a mérvadók.
Az egyes habarcsfajták összetétele
H10: 1,00 m3 homok, 250 kg 300 jelű cement vagy 0,25 m3 mész
200 kg kg 400 márkájú cement
Н25: 1,00 m3 homok, 350 kg 300-es cement vagy 0,10 m3 mész
300 kg kg 400 márkájú cement
H4: 1,00 m3 homok 0,25 m3 mész
H4f/100h: 1,00 m3 homok 100 kg kg 300 cement 0,25 m3 mész
H4f/75n: 1,00 m3 homok 75 kg 400 jelű cement 0,25 m3 mész
H4f/50 o: 1,00 m3 homok 50 kg 500 jelű cement 0,25 m3 mész
Н6: 1,00 m3 homok 175 kg 300 minőségű cem. vagy 0,25 m3 mész
150 kg kg cem. marke 400
VP/100h: 1,00 m3 homok 100 kg cem. marke 300 0,33 m3 mész
а/250 h: 1,00 m3 homok 250 kg cem. marka 300 —–
o/225n: 1,00 m3 homok 225 kg cem. osztály 400 —–
A csomós vagy nem kevert, illetve rossz minőségben oltott mész a falon szemcsenyomok formájában megjelenő krátereket okoz.
Néhányféle beton
Jó ismerni a beton jellemzőit és néhány fajtáját, azzal a megjegyzéssel, hogy a fő kötőanyag, a cement szilárdsága a számok növekedésével nő (200, 300, 400, 500). A beton jelölése B50-től В500-ig viszont a nyomószilárdságát jelöli. Íme néhány fajta a »választékból«:
В - 50: 1,20 m3 kavics 150 kg cementből 300 vagy 110 kg cementből 400
B - 70: 1,20 m3 kavics, 190 kg 300-es cement vagy 150 kg 400-es cement
B - 100: 1,20 m3 kavics 250 kg 300 minőségű cement, vagy 200 kg 400 minőségű cement
В - 140: 1,20 m3 kavics 270 kg 300 márkájú cement vagy 250 kg 400 márkájú cement
B - 200: 1,30 m3 zúzalék 278 kg 500 márkájú cement
Ha már jobban megismertük a téglát és a habarcsot, érdemes azt is megemlíteni, hogy a téglák falhosszal párhuzamosan, hosszanti irányban történő elhelyezésével kialakított kötést hosszanti rétegnek nevezik (l. 7, 1 rész). Létezik még az álló réteg (l. 7, 3. rész), valamint az úgynevezett katonai réteg (l. 7, 4. rész) egy soros változatban.
A téglákat hossz- és keresztirányban is félbe lehet osztani, de gyakran szükség van 1/4 és 3/4 részű darabokra. Ezekből alakulnak ki az oszlopok. Nagyon fontos, hogy a felső téglasor a közvetlenül alatta lévő sorhoz képest a felezési vonal egyik felével el legyen tolva. Ez a kötés biztosítja a fal szilárdságát. Az is lényeges, hogy habarcs ne csak az egyes sorok között legyen, hanem a soron belüli téglák között oldalirányban is (lásd 7, alsó rész).
7 ÁBRA
A kész rétegekre simítóval egyenletes és híg habarcsréteget kell felhordani, körülbelül 1 cm vastagságban; erre a rétegre kell elhelyezni a téglákat (3), és a téglák végére is habarcsot kell felvinni (2). A beállított téglákat először felülről ütésekkel a helyükre kell igazítani (4), majd oldalról is (5) (a habarccsal be nem kent homlokoldal felől mért ütésekkel). A híg habarcs a függőleges fugákba is beszivárog, és így jó kötés jön létre.
A téglák félbevágásához célszerű a kalapács nyelén megjelölni a hosszt, így könnyen kijelölhető a tégla fél- vagy negyedvágásának helye. A vágás helyén a tégla mindkét oldalán mélyebb vonalat kell húzni, majd a leválasztandó rész közepére ütve a tégla eltörik. Ennél a műveletnél a téglát bal kézben kell tartani.
A vakoláshoz még nagyobb tapasztalat szükséges, mint a tégla vágásához. A simító tartalmának egyetlen kézmozdulattal a falra való felhordását nehezen tanulja meg az, aki ritkán foglalkozik kőművesmunkával. Ezért jobb a habarcsot nagyobb simítóra feltenni, majd a fal alsó végétől kiindulva – a simítót vízszintesen és a falhoz képest körülbelül 20°-os szögben tartva – enyhe nyomással a fal felületére felhordani a habarcsot (8. ábra).
KÉP 8