Véső munka
Vésőtípusok és pengepozíció
Vésővel való munka nélkül az otthoni elsajátítást nem lehet teljes egészében elvégezni. A bútorelemek résekkel és dugókkal történő illesztése, zárak felszerelése, ajtópántok beállítása lehetetlen véső nélkül.
A különböző típusú vésők átlagos működéséhez körülbelül három-négy vésőre van szükség. A bonyolultabb profilú (ferde, félhold alakú stb.) vésőket a szobrászok és asztalosok stílusos bútorok készítésére használják.
A véső pengéje acél, a nyél és az ütéshez használt kalapács pedig fából készült. A véső legfontosabb része a penge, amely általában 25°-os szöget zár be (1 kép, 1 rész).
A leggyakrabban használt vésők:
- lapos véső téglalap alakú;
- lapos véső ferde élekkel;
- üreges asztalosvéső;
- hosszú véső a nyílásokhoz.
A véső fogantyúját felül egy fémgyűrűvel kell ellátni, amely eltakarja a nyél enyhén leszűkített felső részét, hogy a nyél ne virágozzon ki, ha fa kalapáccsal ütik.
A véső pengéje egyenes (csak az üreges vésőben van kidudorodva), és a vágási síkban kell tartani. A véső ferde része a fa vágott, kidobott része felé nézzen (1 ábra, 2–5 rész).
Kép1— A penge helyzete és a vésővel végzett munka sorrendje.
Lyukak készítése és a véső karbantartása
A vésővel végzett munka során ügyeljünk a fa erezetének irányára, mert erősebb ütésnél a fa az erezet irányába repedhet. (füge.1, rész6,7).
Ha vésővel szeretnénk bemélyedést vágni a dugóhoz, először a szál irányára merőleges részt kell vágnunk, és csak utána a szállal párhuzamos részt (ábra).1, rész2,2/a, 3,3/a). Először szilárd felületre kell helyeznünk az anyagot, hogy elkerüljük a munka közbeni rezgéseket, a vágandó alkatrészhez a lehető legközelebb kell szorítani, még akkor is, ha munka közben mozgatnunk kell az anyagot. Munka közben a vésőt nem a fém résznél kell erősen tartani, hanem a fogantyúnál fogva az ujjaival.
Egy hosszú, keskeny vésővel négyzet alakú mélyebb lyukakat lehet vágni a dugó számára. Ha a dugónak át kell haladnia az anyagon, akkor jobb, ha a lyukat mindkét oldalról felváltva fúrja ki. Ekkor a vágási mélység mindkét oldalon kisebb lesz.
A félkör alakú véső kör alakú nyílások vágására és a fa éles széleinek eltávolítására szolgál.
A vésőnek a pengével ellentétes része hegyes és négyzet alakú, és a nyélbe történő “beültetésre” szolgál. A legáltalánosabb hely, ahol a vésők eltörnek, a fogantyú alatti kúpos rész. Amikor a véső ezen a ponton eltörik, használhatatlanná válik a további munkához. Ha a vésőfogantyú meghibásodik, könnyen cserélhető. Ha a penge megsérül, köszörüléssel újraélezhető.
A nyél úgy van beállítva, hogy először a vésőt a hegyes végével a nyélbe nyomják, majd megragadja a nyelet, és a levegőben tartva kalapáccsal többször megüti a markolat kiálló részét.
Fúrás
Fúrószerszám és előkészítés
Tudnod kell, hogyan kell fúrni! Ránézésre a fúrás tűnik a legegyszerűbb műveletnek a famegmunkálásban, de a gyakorlatban csak megfelelő szerszámok birtokában. A csavarokhoz és szögekhez való lyukak fúrásához a legfontosabb eszköz a tűfúró. Nagyobb lyukak fúrásához is fúróra van szükség, mivel a nagyobb tűfúrókkal vagy csigafúrókkal való munka némi gyakorlatot igényel (2 kép).
Kép 2 — Kézi fúró és fafúrószárak típusai.
Mivel kis műhelyünkben nem áll rendelkezésünkre minden szerszám, a legjobb, ha egy kézi fúrót biztosítunk, „amerikai” néven. Ez a fúró spirál és kisebb csavarfúrókkal is használható. A fogantyú működtetése a hajtómű miatt nem igényel nagy erőfeszítést, így a hozzá nem értők is kezelhetik. Tegyünk egy alaplapot a fúrandó anyag alá, függetlenül attól, hogy a fúrást kézzel vagy másik fúróval végezzük (gondoljuk, hogy a fúró végül átmegy az anyagon), és tartsunk mindent erősen össze, hogy a fúró ne fogja be az anyagot és ne kezdje el forgatni.
Fa fúrásához mindig alacsonyabb fordulatszámot válasszon. Ha elektromos fúróval és a legkisebb fordulatszámmal dolgozunk, a fúrást 15-20 másodpercenként meg kell szakítani. Gyors fúráskor a fa annyira felforrósodhat, hogy megváltoztatja a színét, sőt meggyullad. Éles hang, finom sáv formájában megjelenő füst vagy égő erdő szaga figyelmeztet rá. Ha fúrás közben időnként kiveszi a fúrószárat az anyagból, az nemcsak lehűti a fúrót, hanem segít a forgácsok kiszűrésében a furatból. A furatba szorult forgács nagymértékben csökkenti a fúrás hatékonyságát.
A fúrás megkezdése előtt a fúrandó helyet szöggel vagy lyukasztóval enyhén be kell mélyíteni. Ez különösen a kezdők számára szükséges. Ez a kezdeti bemélyedés - szakmai szóval “kirner” - segít a fúró kihúzásában az első fordulatai során. Ügyeljünk arra, hogy a fúrófej hegye ne legyen ferde az egyik oldalon, mert ilyenkor a furat nagyobb lesz a fúrás után a vártnál.
Vékonyabb anyagból nagyobb kör alakú csempe kivágását fúrásnak is nevezik, bár ez teljesen más típusú művelet. Szerszámként egy állítható lyukú kés szolgál. Az ezzel a szerszámmal való “fúráshoz” elő kell fúrni egy kis lyukat a kivágás közepén, és oda kell helyezni a kés hegyét. A kést a kívánt távolságra állítjuk a fúrni kívánt furat átmérőjének megfelelően. Most többször elfordítjuk a pengét, és úgy kezd el mozogni, mint egy tű a gramofonlemezen, de mindig ugyanolyan távolságra a lemezt vágó középponttól (3 kép).
Nagyobb és zsákfuratok fúrása
Kép 3 — Kör alakú csempe vágása állítható késsel.
Ha fúrás közben a fába kell hatolni, akkor a fúrást az anyag homlokzatától kell kezdeni. Ezen az oldalon a lyuk még éles szélekkel is szép marad, míg a másik oldalon a fúró fúrás közben felhasítja az anyagot. Ha süllyesztett vagy süllyesztett fejű csavarlyukat fúrunk, akkor süllyesztett fúróval kell kifúrni a csavarfej furatának felső részét. Ha nincs erre speciális fúrószárunk, akkor egy vastagabb fúrószár is megteszi, aminek a hegyét előzőleg nagyobb szögben csiszoltuk. A fúrást óvatosan kell elvégezni, nehogy túl mélyen behatoljon az anyagba.
Ha a furat nem megy át az anyagon, akkor először meg kell jelölnünk a fúrószárat azon a helyen, ahol szeretnénk, hogy behatoljon az anyagba (pl. színes ceruzával, körömlakkal stb.). Így nem kell folyamatosan elővennünk a fúrót és mérni a furat mélységét (kép 4).
Kép 4 — A fúró jelölése a fúrási mélység szabályozásához.
Gyalulás
A gyalu kiválasztása és élezése
A gyalulás elkerülése érdekében az egyetlen lehetőség a már gyalult anyag vásárlása. Mivel ilyen anyagot nem mindig lehet beszerezni, és gyakran meg kell dolgoznunk az éleket, a legjobb, ha az otthoni műhelyben van egy gyalu. Három gyalura van szükségünk: egy nagyoláshoz (nagygyalu), egy finomgyaluláshoz és egy gyalu a hornyokhoz. Ebből a háromból a nagy reszelőt elhagyhatjuk, hiszen ritkán kerülünk olyan helyzetbe, hogy nagy, érdes felületeket dolgozzunk meg. És amikor meg kell tennünk, használhatunk reszelőt a finom feldolgozáshoz. Természetesen a munka tovább tart.
A gyalu szíve egy jól élezett kés (5 ábra), egyenes pengével. A pengeszög 25°. Munkavégzés közben a kést óvni kell attól, hogy fémtárgyba, pl. az elfelejtett szög vagy annak szára károsíthatja a pengét, és használhatatlanná teheti. (Ha a gyalulást mesteremberre bízzuk, és ha figyelmetlenségünk miatt valamilyen rejtett szög vagy vasalat egy része az anyagban marad, akkor minden ilyen darabért kompenzálni kell a fűrész vagy gyalukés árát.)
Kép 5 — A gyalu megjelenése és alkatrészeinek elhelyezkedése.
A gyalu pengéjét lehetőleg nagyobb köszörűkövön kell élesíteni, hogy a penge ne horpadjon be, azaz láthatóan ne kapja meg a fűrészkő kerekségét. Élezésnél használhatunk egy 25°-os szögű deszkából készült segédszerszámot, amin a gyalukést tarthatjuk az élezés során, mert a 25° szögét még egy gyakorlott mesterembernek is nehéz megállapítani.
Miután a kést kerek fenőkőre éleztük, lapos fenőkőre kell simítanunk a penge éleit. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a gyalugép feladata a deszka felületének minél szebb elsimítása, és ez csak akkor lehetséges, ha a fűrészlap ideálisan sík. Lapos köszörűkő beszerezhető a vaskereskedésekben. Nedves lapos kövön a kés élezését úgy kell végezni, hogy a pengét (mint egy normál késnél) körkörös mozdulatokkal a kövön húzzuk. A fűrészlap éles széleit ezután csiszolással el kell távolítani, hogy gyaluláskor ne hagyjanak éles nyomokat az anyagban. Egy kezdő nem szégyellheti “ellopni” ezt a tudást egy mestertől.
A gyalukés beállítása
A gyalu pengéje faékkel van rögzítve a gyalu nyílásában. Beállításkor tartsa a kést és az éket a bal keze hüvelykujjával. A jobb kezünkben tartott kalapács apró ütéseivel beállítjuk a kést. Ezt úgy kell megtenni, hogy a reszelőt ügyesen a levegőben tartva a tenyérrel és a bal kéz többi ujjával.
A késnek csak egy kicsit kell kinyúlnia a gyalu aljából, és a pengének egy síkban kell lennie a gyalu aljával. A legjobb, ha a kés behelyezéskor egyáltalán nem emelkedik ki a gyalu alsó részéből, hanem a faék beállítása után kis kalapácsütésekkel állítják be a kést. Ha a kés túlságosan kilóg, az nem gyorsítja a munkát, mivel nagyon könnyen túl mélyen belevág az anyagba. Könnyebb mozgatni a kést, hogy jobban belekapaszkodjon, mint visszahúzni. Fontos, hogy a kést a penge oldalán ütögetve a megfelelő pozícióba kerüljön. Ezt a műveletet ismét a “levegőben” hajtják végre, miközben a reszelőt a bal kezében tartják (kép 6).
6 ábra — A gyalukés helyzetének beállítása.
Amikor szeretnénk eltávolítani a kést, kalapáccsal többször meg kell ütni a reszelőtest hátsó részét, természetesen felemeléskor.
A reszelő fontos része a betét (rozsdatörő), amely csavarral rögzíthető a késhez. A betét feladata, hogy a kés előtt felgyülemlett habot feltörje, különben a söpredéknyílás gyorsan eltömődne.
A gyalulás iránya és eljárása
A gyalulási művelet a következő sorrendben megy végbe: jobb kézzel átfogjuk a gyalu hátsó végét úgy, hogy a hüvelykujj a bal oldalon, a többi ujj pedig a jobb oldalon az ék mellett álljon össze; bal kezével fogja meg a reszelő hegyét - a fogantyú elülső végét, és irányítsa a reszelőt. A jobb kéz kellő nyomást ad a munkához. Egyenletesen kaparjon a reszelő nagy mozdulatokkal előre-hátra mozgatásával anélkül, hogy túl nagy nyomást gyakorolna a reszelőre. Visszahúzáskor a reszelőt kissé meghajlítjuk a szélén, ezzel kímélve a kést.
Mindig a fa erezetében kell tervezni, mert a legjobb lapka sem mentheti meg a deszkát vagy lécet a hasadástól, ha a gyalulás ellenkező irányban történik. Nem kell sajnálni a tábla megfelelő beállítására tett erőfeszítést. Ha a szálak iránya megváltozik, a gyalut mindig a szál irányába kell helyeznünk, így néha egy irányba, más irányba tervezünk, mindig lefelé a szálon (7 kép).
A legnehezebb a keresztmetszeti felület gyalulása, mert a késnek keresztbe kell vágnia a szálakat, ezért eltöri, elszakítja. Ez a helyzet a táblák végeinél. Ilyenkor a külső szélektől a közepe felé érdemes tervezni. Ez nem különösebben egyszerű munka, mert a reszelő megrántja a kezeket (kép 7, középen).
Kép 7 — A munkadarab gyalulási iránya és alátámasztása.
A tisztító reszelő gyalult felületek kiegyenlítésére szolgál. Ez egy téglalap alakú, éles szélű acéllemez, amit két kézzel fogva a gyalult felületen áthúzva letisztítja a megmaradt egyenetlenségeket.
A gyalulás megköveteli, hogy a megmunkálandó munkadarab szilárdan legyen befogva és a gyalulás irányába szilárdan fusson, mivel a megmunkálás során erős rándulás lép fel. Helyezzük tehát a tárgyat a munkapadra, ha nincs asztalospadunk, és rögzítsük kézi szorítóval a csavarhoz. Íróasztalként ne használjunk vékony lábú polírozott asztalt, inkább válasszunk egy nehezebb, fedett konyhaasztalt. Az asztalt a falhoz támasztjuk, vagy ami még jobb, a megmunkálás alatt álló tábla mellé. Ilyenkor azonban fennáll a veszélye annak, hogy bal kezünk hüvelykujja a tehetetlenség miatt beszorul a fal és a hegy közé.
Gyakorlatias megoldás: a munkaasztal és a fal közé helyezzünk vastag ruhával letakart padot, hogy az asztal és a pad szélei ne ütközzenek, és a falat érő ütések gyengédek legyenek. A munkadarabot most bilincsekkel rögzítjük a takaróval letakart asztalhoz. A foglalat szélei és a fal közé vékonyabb lapot is elhelyezhetünk (kép 7, lent).
Ha a szálak keresztmetszetét gyaluljuk, akkor a munkadarabot satuba szorítjuk úgy, hogy a szálak függőlegesen fussanak. A kéz közelében nem lehet olyan tárgy, amely megsértheti a kezet.
Reszelők és reszelők famegmunkáláshoz
A reszelési és gyalulási tartozékokkal a fafelület különösebb ismeretek nélkül is megmunkálható. Ez a tartozék reszelőt és fareszelőt tartalmaz. A megmunkálandó alkatrészt a könyök magasságában kell rögzíteni (8 kép). Bal kezünkkel a hegyénél, jobb kezünkkel a nyélnél fogjuk a reszelőt, és a gyalulandó tárgyhoz nyomva húzzuk előre-hátra úgy, hogy a reszelő teljes hosszában áthaladjon a feldolgozandó felületen. A felület egyes részeinek kiegyenlítésekor a reszelővel végzett rövid ütések a célhoz vezetnek. A reszelőt általában élek kidolgozására, lyukak fúrására, lekerekítésre, kikészítésre és a szálak keresztmetszetének feldolgozására használják. Itt is van lehetőség kisebb-nagyobb fadarab letörésére. Ha a megmunkált darab két hasonló fadarab közé esik, csökken az éltörés lehetősége.
Kép 8 — A munkadarab helyzete gyalulás és reszelés közben.
A fából származó gyanta és a kis forgács gyorsan eltömíti a nehezen tisztítható reszelő fogait. A fájl tisztításának egyik módja a drótkefe használata. A drótkefe azonban károsítja a reszelő fogait, és a tisztítás még mindig nem 100%. Jobb tisztítási módszer, ha a reszelőt forró vízbe áztatja, majd egy szokásos kefével megtisztítja. Ily módon eltávolítják a műanyagok gyantáját és forgácsát. Az ilyen tisztítás után a fájlt le kell törölni és meg kell szárítani, különben rozsdásodik. Ha a reszelőt huzamosabb ideig nem használjuk, vékony olajréteggel bevonhatjuk, amit az újbóli használat előtt egy ócskavas reszeléssel eltávolítunk.