Nagyon népszerűek a hétvégi házikók, mindenekelőtt a fából készültek. Azonban ezeknek a házikóknak az ára nagyon magas. A magas árak enyhíthetők az elemek »csináld magad« elv szerinti elkészítésével.
Az építőelemek készítését az elemek méretezésével kell kezdeni. Ennek során a könnyű kezelhetőség mellett a meglévő anyagok célszerű kihasználását is figyelembe kell venni. Arra is ügyelni kell, hogy a kivitelezés során az elemeket egy ember mozgatni, két ember pedig szállítani tudja. A méreteket a 30 cm építési modulhoz kell igazítani, vagyis a méretek egész számú többszörösei legyenek a 30 számnak, például 1,20 m, 90 cm, 2,10 cm. Ez az elv az ajtókra, ablakokra stb. is érvényes. A munkát az elemek vázainek elkészítésével kezdjük. El kell készíteni a szükséges anyagok jegyzékét a méretekkel együtt, és az adatokat táblázatba kell rendezni. Lehetőleg a lehető legtöbb elemről rajzot kell készíteni 1:1 léptékben. A hosszméretekhez hozzá kell adni a kötési és átfedési hosszakat. A váz elemeinek függőleges tartóit a széleken csapokkal, a középsőket rövid csapokkal rögzítjük (l. 1).
ÁBRA 1
A keret anyaga fűrészelt fenyő, 50x50 - 25x50 mm keresztmetszettel, és a hossz a burkolóanyag szilárdságától és a panelek méretétől függ. Az épületelemek fő részei a keretek. A keresztlécek merevítő szerepet töltenek be, ezért alkalmazásuk a burkolóanyag szilárdságától és az elemek méretétől függ. Ezeket a léceket rövid csapolással és ragasztással szerelik össze, hogy a fő teherhordó elem ne gyengüljön. Ha a felhasznált burkolóanyag vékony, akkor átlós merevítéseket is készíteni kell. Az ablakok és ajtók helyét már a szerelés során függőleges és vízszintes támaszokkal kell kialakítani, figyelembe véve a csatlakozási méreteket.
Burkolat
A kész kereteket négyféleképpen burkolhatjuk: kívül gömbölyű deszkákkal, belül farostlemezzel; kívül és belül farostlemezekkel; kívül lambériával, belül pedig forgácslappal; végül kombináltan (deszkákkal, farostlemezekkel, forgácslapokkal és lambériával). A forgácslapot és az egyedi méretre történő szolgáltató vágást a Forgácslap szolgáltató vágása oldalon rendelheti meg.
Deszkákkal és táblákkal kombinálva. Külső burkolathoz jó a kereskedelmi minőségű szélezett deszka. A deszkákat vízszintesen, alulról felfelé kell elhelyezni, és szögekkel a kerethez rögzíteni. A egymás mellé kerülő deszkaszéleket átfedéssel vagy zsindelyszerűen alakítják ki. Tudni kell, hogy a szélezett deszkák törzs alakúak, vagyis nem azonos szélességűek teljes hosszban, és az íves erezet miatt könnyen deformálódnak. A deszkák oldalainak párhuzamos megmunkálását a keskenyebb végénél kell kezdeni. A deszkák illesztéséhez szükséges oldalfelületek megmunkálása ferde helyzetű körfűrésszel elvégezhető (l. 1).
Óvatosan kell eljárni a szögek beütésekor, mert a deszkák szélein vékonyak, és könnyen megrepednek. Nem javasoljuk a kérgükben nem eltávolított deszkák használatát, noha ilyenek időnként a kereskedelemben is kaphatók. Belső burkoláshoz farostlemezeket (lesonit) kell használni.
Az épület egyes elemei egymáshoz csapokkal, belső és külső átlapoló lécekkel rögzíthetők. A táblák éleit hézagmentesen kell toldani, és az illesztés helyén az anyag bal oldalára ugyanabból az anyagból készült átlapoló szalagot kell ragasztani. A szalag szélességének a vastagság tízszeresének kell lennie.
Palló-palló kombináció. A sokéves tapasztalat bizonyította a farostlemez tartósságát. Ezeknek a lemezeknek a felhasználása sokoldalú, és lényegesen olcsóbbak, mint a rétegelt lemezek. De semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk a merevítő bordákról, amelyek amellett, hogy megerősítik a keretet, megakadályozzák a lemez deformációját. Nem szabad nagyobb részeket merevítés nélkül hagyni, mert előbb-utóbb deformáció lép fel, és ez rontja a sík felület megjelenését.
A táblákat ragasztással rögzítik. A jó tapadás előfeltétele a tiszta felület. A tábla érdes oldalát a ragasztás helyén drótkefével vagy acéllemezzel még tovább kell érdesíteni. Szögeléssel történő rögzítést nem ajánlunk, mert a szegfej a tábla mozgása és deformálódása következtében meglazulhat, és rozsdafoltokat okozhat. Ragasztáskor, amíg a ragasztó köt, a burkolatot a táblamaradékokból készített szegalátétekkel kell rögzíteni.
A korszerű ragasztók nagyon megbízhatók, de ha szükséges, jobb a faborozott, vagy kadmiummal bevont fejű facsavarokat, valamint a sárgarézcsavarokat használni. (Barnítás: a csavart színeződésig kell melegíteni, majd olajba meríteni; az olajból kivéve parázs vagy gázláng fölött hagyni kell, hogy az olaj elégjen. Ezt addig kell ismételni, amíg a csavar száraz állapotban fényes fekete színű nem lesz. Figyelem! Ez a művelet nagyon veszélyes, mert tüzet vagy balesetet okozhat, ezért csak megfelelően felszerelt műhelyekben végezhető).
A farostlemezlapokkal burkolt elemeket is csapokkal rögzítik. (Ezekkel a lapokkal a burkolat lépcsőzetes kialakítása nehezen kivitelezhető.) Ha kívülről erős átfedő léceket rögzítünk csavarokkal (60x25 mm), akkor a belső falak sík csatlakozásainál nincs szükség további átfedésre. Az elemeket lenolajos alapozás után festik, kívül olajfestékkel, belül lakkal.
Forgácslap és lambéria kombinációja. A belső burkolathoz forgácslap táblákat használnak, a külsőhöz pedig úgynevezett lambériát (gyalult és nútolt fenyőborítás), letört élekkel az illesztéseknél.
A lambériaborítású deszkákat közvetlenül egymás mellé helyezik, és a lécezés anyaga alá merőlegesen rögzítik. A csatlakozási pontokon a lécek egymásba futnak, és így átlapolást képeznek. Kívül és belül is a fa felületek síkban maradnak, külön átlapoló lécekre nincs szükség, csak felül és alul szükségesek zárólécek, amelyeket vízszintesen helyeznek el és csavarokkal rögzítenek. Ez a megoldás a legtartósabb. Ennek a megoldásnak a hő- és légszigetelése egy 12 cm vastag téglafalnak felel meg. A keret légrésze tovább növeli és javítja a szigetelőhatást. Az elemek összeállításakor a hátsó nútos lécet csak a szereléskor helyezik felülről a helyére.
Kombinált megoldás. Ez a megoldás tulajdonképpen a három eddig ismertetett elem kombinációja. Az épület északi és északnyugati oldalát, amelyeket a leginkább érnek az időjárási hatások, faforgácslapokkal kell burkolni. Ezekre az oldalakra nem szabad ajtókat és ablakokat elhelyezni. Ahhoz, hogy belül egyenes, összefüggő felületeket kapjunk az elemekből, farostlemezlapokkal kell őket burkolni. A kert felé néző külső oldalra, amely a leginkább védett és amelyet a legtöbbet használunk – ahol a nyílások többsége (ajtók, ablakok) található – lambériát kell feltenni. Ez azonban dekoratív és íves deszka.
A fal sima és összefüggő belső felületein, ahol bútor kerül elhelyezésre, burkolatként rostlemezt kell használni. A bejárati ajtó belső falára a legjobb lambériát szerelni, mert erre lehet a legkönnyebben polcokat, fogasokat stb. rögzíteni. Nagyon >>elegáns<< és dekoratív megoldás, ha az oldalfalak burkolata sima, a bejárati és az azzal szemben lévő fal burkolata pedig lambériából készül.
A gyártott elemek védelmének első lépése, hogy rájuk melegített és hígított lenolajkencéből alap védőréteget visznek fel. A bevonatot csak azokra a felületekre kell felvinni, amelyeket előzőleg portól és szennyeződéstől megtisztítottak és lecsiszoltak. Az alapréteg lehet valamilyen zsíros hígító is. A melegítést biztonságosan úgy végezhetjük el, hogy egy tiszta téglát felmelegítünk, majd kissé távolabb a tűzhelytől erre a téglára helyezzük az alapréteg anyagát egy bádogdobozban.
A teljes száradás után a felületeket ismét meg kell csiszolni, és lakkot kell rájuk felvinni (vagy a kívánt árnyalatú kültéri festéket.) A lakk használata a csillogás miatt nem mindig előnyös, különösen a belső, sík falfelületeken. Burkolódeszkán viszont éppen a lakk adja a legdekoratívabb hatást. Sima belső falra enyhe pasztellszínű festék használatát javasoljuk. A sima falak tapétázhatók is. A felületekre mi magunk is felragaszthatunk jó minőségű öntapadós tapétát.
Ajtó- és ablabezáró szerkezetek
Az ajtó- és ablakkivágások kialakítását már ismertettük. Ezek helyzete tetszés szerint meghatározható. Az üzletekben kapható nyílászárózáró szerkezetek egyes méretei a következők:
Magasság: 60 сm-től 240 сm-ig (lépcsőzetesen 30 cm-ként)
Szélesség: 60 cm-től 180 cm-ig (lépcsőzetesen 30 cm szerint)
Ezeknek a záróelemeknek az előnye, hogy viszonylag vékony elemekbe is könnyen beépíthetők. Rögzítésük és fixálásuk után már csak a takaróléceket kell felszerelni, és máris használatra készek. Az ablakok egyszárnyúak, de kétrétegű üvegezéssel készülnek. A bejárati ajtók kettős falúak, és betekintő ablakkal vannak ellátva. Néhány ajtó-, illetve ablakméret:
ablak 60 х 120 cm
fekvő ablak 120 x 60 cm
nagy ablak 120 x 120 cm
Bejárati ajtó 85х202,5 cm (biztonsági zárral, belül barna rostlemez borítással, kívül dekoratív fenyőborítással, betekintő ablakkal és díszléczel.)
Fürdőszobai, konyhai, és esetleg előszobai ajtók 60х202,5 cm méretben (szálas lemez burkolattal, teljes ajtó tokkal.
Tetőszerkezet
A fenyőből készült tetőszerkezet egyszerűsítése és szilárdságának növelése érdekében nem ajánljuk a csapozott megoldásokat. A jó minőségű anyagot a fesztávnak megfelelő hosszokra kell szabni, el kell készíteni a szükséges hornyokat és csapokat, majd az illesztés túloldalán szegekkel és egy fa deszkadarabbal (sűrű szálú) vagy farostlemez-maradékokkal kell őket összekötni (ábr. 2). Néhány szegnek átmenőnek kell lennie. A salonit fedéshez szükséges tetőhajlás 20-25°. Az oldalfalakra és a tetőszerkezetre 0,5 cm befogadó hornyot kell készíteni. A tetőtartókat egymáshoz lécekkel rögzítjük, amelyek egyúttal a salonit rögzítésére is szolgálnak, az oldalfalakhoz pedig fémlemezekkel. A tető lefedése után a előtető alsó oldalát is burkolni kell.
KÉP 2
Álmennyezet
A mennyezet belső burkolására rostlemezt javaslunk, hőszigetelésként pedig fölé egy vékony nádréteget. A rostlemezt alulról facsavarokkal rögzítjük, a padlástérre pedig 5 cm vastag nádréteget helyezünk. A nádat a padlástér felé cementes perlites vakolattal kell bevonni. (Vakolás után a födémet nem szabad terhelni!) Ezután megkezdhető a tető burkolása. Fontos! A faanyagot tűz- és gombavédelem céljából impregnálni kell.
Szigetelés
A fából készült kis házak belső és külső fala közötti szigetelés rendszerint valamilyen hőszigetelő anyagból és egy légrétegből áll. Az ilyen szigetelések a 25 cm vastag téglafal szigetelésével azonosak. Az „csináld magad” elv alapján készülő elemek szigetelőértéke egy 12 cm vastag téglafalnak felel meg. Ez tovább növelhető az elemek burkolólemezei közötti különleges szigeteléssel (l. 3 és 4).
ÁBRA 3
KÉP 4
A gipszes perlitvakolat - a beépítés helyszínén készítve - 3 cm vastagságban megfelel a 10 cm vastag téglafal hőszigetelésének. Az ilyen vakolat úgy készül, hogy a 20 liter híg mésztejbe körülbelül ugyanennyi perlitlisztet kevernek, és addig keverik, amíg a massza habarcs sűrűségű nem lesz. A megszilárdításhoz - közvetlenül felhasználás előtt - 1,5 m simító gipszet kell hozzáadni. A keverési arány akkor megfelelő, ha a perlitvakolat száraz állapotban kopogó hangot ad, de még ujj benyomható bele. Túl sok gipsz hozzáadása csökkenti a hőszigetelő képességet. Töltőanyagként szóba jöhetnek szigetelőanyag-hulladékok, habanyag-hulladékok, valamint parafa-hulladékok. A keverési arány 1 : 1.
Bármelyik megoldást is fogadjuk el, a szigetelést a külső fal belső felületére kell felhelyezni, mert a fal „szőrös” felülete jobb tapadási és kötési feltételeket biztosít. A szigetelőréteget a fekvő elemre még a belső burkolat felhelyezése előtt kell felvinni. Ügyelni kell arra, hogy azok a felületek, ahol később a belső burkolat felfekszik, tiszták maradjanak. A kész szigetelőanyagot ki kell önteni a vödörből, mert így a ragasztási felület kevésbé szennyeződik. Az anyagot simítóval kell elsimítani. Nem kötelező a köztes tér 100%-os kitöltése, légpárna is maradhat. A belső burkolat csak a szigetelőanyag teljes megszáradása után helyezhető a helyére. Csak akkor szabad szegeket beverni, ha meggyőződtünk arról, hogy a szigetelőanyag teljesen kötött a szemközti oldalon. A szigetelés után az elemeket csak fekvő helyzetben (külső oldal lefelé) szabad szállítani (3 és 4. ábra)
Pergola (szőlőlugas)
A pergola a kert egyik kedvelt helye, sok árnyékkal és levegővel. Többféle anyagból elkészíthető. A kert esztétikai követelményeinek leginkább a vas és a deszkák kombinációja felel meg. Az oszlopok anyaga is változatos lehet: acélcső, eternitcső, természetes kő vagy fa. A gerendák készülhetnek fából vagy idomacélból. A keresztlécek mindig fából készülnek. A teljes egészében fából készült pergola nagyon drága, ráadásul a kivitelezés, az illesztések és a csomópontok miatt bizonyos szaktudást is igényel. Gondosan kell összeállítani, hogy a víz ne gyűljön össze egyes helyeken, és ne következzen be a teherhordó szerkezet korai korhadása.
Az alábbiakban bemutatjuk egy vas teherhordó elemekkel és fa lécekkel készült pergola kivitelezésének leírását (ábr. 5)
5 ÁBRA
Az első lépés a vas tartószerkezet elkészítése. A tartóoszlopok U-szelvényből készülnek 80 x 45 x 6 mm. A tartóoszlopok közötti távolság legyen 60 cm. A pergolákat azonban hegesztett profilokkal rögzítik, alul 25 x 5 mm méretű laposvassal, felül pedig 80 х 6 mm méretű U-profillal. Az oszloppárok egymástól 3 m távolságra legyenek, a párok száma pedig a pergola kívánt hosszától függ. Saját súlya és a szélnyomás miatt a tartóoszlopokat gondosan elkészített, B 70 jelű beton alapokba kell elhelyezni, 120 x 70 x 60cm méretben. Az oszlopok terepszint feletti magassága 2,4 m, a szint alatti részé pedig 0,6 m legyen.
A léceket tartó hordozóelemek U profilból készülnek, 50 x 38 х 5 mm méretben. Erre 50 x 50 x 5 mm méretű kettős L profilokat kell hegeszteni, 40 cm tengelytávolsággal és a L profilpárok egymás közötti 45 mm távolságával. Ezek a L profilpárok tartják a pergola felső rácsát, amely fa lécekből áll (lehetőleg tölgyfából) 18 x 4,5 x 180 cm méretben, és 40 cm távolságban M8 x 100 csavarokkal és anyákkal van rögzítve. A vasrészeket dupla minium alapozóval, fedő fekete festékkel és lakkal kell bevonni. A fa felületeket is színtelen lakkal (csónaklakkal) kell bevonni.
A pergola elhelyezhető a kertben vagy valahol különállóan, de akár az épület mellé is felállítható. A pergola helyét úgy kell meghatározni, hogy a nap egy adott szakában árnyékos pihenőhelyül szolgálhasson, máskor pedig napos legyen. Fontos az is, hogy a pergolából a kert legszebb részeire nyíljon kilátás. A kertben álló pergola vertikális elemként hat, ezért bizonyos térségeket le is határolhat. Az épülethez kapcsolódó pergola tulajdonképpen kiszélesíti és átveszi a belső terek funkcióit, mert tavasztól őszig úgyszólván családi
nappali szobát a szabad ég alatt.
A pergola alatti felületet célszerű kő- vagy betonlapokból készült szilárd burkolattal ellátni. A pergola valójában az alátámasztás továbbfejlesztett formája, amelyet kúszónövények számára építenek, és zöldben pihenésre szolgáló árnyas folyosót jelent.
Kerti tűzhely
Különösen kedvelt hely a nyári estéken a hétvégi házak kertjében, valamint a városi családi házak nagyobb kertjeiben a kerti tűzhely. Mivel többféle tűzhely építhető, néhányat közülük ismertetünk.
A fal melletti tűzhelyet (a kerítésfala mellett) úgy építik ki, hogy a terasz korlátját helyettesítse, és természetes kőből készült támfalat képezzen. A tűzhely kőből vagy esetleg téglából épül, a kéményt pedig körülbelül 1mm vastag acéllemezből kell készíteni. A lemezt a rozsdásodás elleni védelem érdekében olajjal be kell kenni, majd a láng fölött hagyni, hogy az olaj ráégjen. A kémény magasságának nagyobbnak kell lennie a támfal magasságánál, és mindkét oldalon füstterelő lemezeket kell elhelyeznünk. A láng közvetlenül alatti kőfelületet úgy kell kialakítani, hogy porózus legyen, és alulról is lehetővé tegye a levegő áramlását. A láng fölötti felületbe kampókat kell beépíteni a bográcsok felakasztásához.
A támfalat jobban kihasználjuk, és sokkal szebb lesz, ha a hosszabb, szabad szakaszon virágtartó nyílást alakítunk ki. Ezen a helyen azonban tűzrakóhely is kialakítható, vagy egy lapos kő elhelyezésével (ha túlságosan érdes, betonnal ki kell egyenlíteni) asztalszerű rész hozható létre (ábr. 6, 1. rész).
ÁBRA 6
Ez a megoldás teljesen az épülettől elkülönített helyeken is alkalmazható, kőkerítéshez vagy parkhoz kapcsolódva.
Szabad tűztér fém elemekkel
A fém elemekkel ellátott szabad tűzhely alapfelépítése egy L-profilból készült állvány 30/30 mm mérettel. A hordozószerkezetre - amely szegecsekkel, csavarokkal vagy hegesztéssel készül - füstgáz-elvezető elszívót kell szerelni acéllemezből vagy eternitből. A hordozószerkezetet, illetve a lábakat úgy helyezik el, hogy szétnyitva betonblokkokba ágyazzák őket, amelyeket a helyszínen készítenek el, vagy utólag a földre helyeznek. Ügyelni kell arra, hogy a láng ne érje el az eternitet, mert megrepedezik. A fémlemezeket védelem céljából olajfestékkel kell bevonni. Ajánlatos ezeket a lemezeket a téli időszakban leszerelni.
A tartószerkezet aljára lángrácsot helyeznek, fölé pedig sütőrácsot. Ha a lábakba különböző magasságban lyukakat fúrunk, a rács, illetve a sütőrács magassága szabályozható lesz (l. 7).
7 ÁBRA
Szabad tűztér előre gyártott elemekből
Az ilyen elemeket a legkönnyebb betonelemekből elkészíteni. Az egyszerűbbeket bármilyen elemekből is el lehet készíteni és össze lehet állítani, lehetőleg salakos porózus betonból. Ha csak ideiglenesen készülnek, elegendő, ha gondosan egymásra helyezzük őket, vagy szükség esetén dróttal összekötjük. A tűzhely felső felületére – amely fedél nélküli, és valamiféle szekrényre hasonlít – sűrű rácsot kell elhelyezni, az alsó oldalon pedig levegőnyílást kell hagyni. Ha grillt is szeretnénk, a tűzhely magasságának felénél még egy rácsot kell beépíteni. Az első esetben a tűz a rács fölött van, a másodikban a két rács között, a tűz fölött pedig a grill helyezkedik el. Természetesen a lángrács magasságában nyílást kell hagyni az üzemanyag betöltésére. Az alsó levegőnyílás szűkítésével az égés szabályozható (sl. 6, 2. deo).
Javasolt egy külön sablon készítése a tűztér elemeinek gyártásához is. Ezekbe a sablonokba salakbetont öntenek, és tömörítés után kész elemeket kapnak. Ezeknek az elemeknek az egyszerű, egymásra helyezésével szabadon álló tűzhely állítható össze.
És végül néhány tanács:
A tűzrakóhely fölött nem lehet lombos fa. A tűzrakóhely közelében nem szabad gyúlékony anyagokat tartani. Az épülettől és az erdőtől is távol kell maradni. A tüzelés után, mielőtt elhagynánk a tűzrakóhelyet, ellenőrizni kell, van-e parázs az égéstérben, és csak akkor hagyhatjuk el a tűzrakóhelyet, ha minden biztonsági intézkedést megtettünk. Az égéstérben hagyott tűzifa biztosan száraz marad a következő tüzelésig.
A tűzhely mellett szép ülőfelületek és színes betonlapokból készült ösvény is kialakítható. Az ülőfelület kisebb tűzhelyhez is felhasználható (ábr. 8).
KÉP 8