Ma Savo Kusić a fa ablakokra, fa-alumínium ablakok, egyéni ablakok, ajtó és ajánlatkérés. Ez a szöveg az otthoni berendezések archívumának marad, és nem ajánlat egy fűtési rendszer tervezésére, kivitelezésére vagy szervizelésére.
Központi vagy padlófűtés
Ha a kazán lényegesen a fűtőelemek alatt található (pl. a pincében), akkor központi fűtésről van szó, ha pedig a fűtőelemek és a kazán egy szinten vannak, akkor padlófűtésről van szó.
A központi fűtésre két vezetékes megoldás létezik. Hogy adott esetben melyik kerül alkalmazásra, az elsősorban az épület (lakás) jellegétől függ.
Rendszer alacsonyabb elosztással
Az alsó elrendezésű gravitációs rendszernél a kazánból érkező melegvíz elosztó vezetékek, valamint a radiátorból a kazánba hűtött és összegyűjtött vizet tartalmazó gyűjtő-visszavezető vezetékek alulról csatlakoznak a radiátorokhoz (1 ábra). Az elosztó és visszatérő vezetékek a legtávolabbi fűtőelem felé egyenletesen emelkednek, így a vezetékek feltöltésekor az összes levegő kiszorul a csövekből. Az emelkedés dőlésszöge legalább 3-5% legyen (futóméterenként 3-5 mm). Ennél a rendszernél a radiátoron minden egyes csatlakozásnál a szabályozószelep mellett kell lennie, ill. zárás, és egy külön szelep vagy csap a levegő kiengedésére. A rendszer feltöltésekor minden szelepet külön-külön ki kell nyitni, hogy a levegő minden helyről távozhasson. Ezekben az esetekben a légtelenítő csapok alá nagyobb edényt (vödröt) kell helyezni, és csak akkor zárjuk el a csapot, ha a víz levegő nélkül szivárog.
A nagyobb üzemekben a légtelenítő szelepeket vékony légtelenítő vezetékekre cserélték (3/8’’). Kisebb üzemeknél azonban erre nincs szükség, csak felesleges munkát és költségeket okozna. Az alsó elrendezés elsősorban ott végezhető el, ahol a pince az egész lakás alá nyúlik, vagy lehetőség van a csővezetékek csatornáinak kialakítására a padló megemelése nélkül (például amikor az épület építés alatt áll).
A tágulási tartály (1, d ábra) a fűtőberendezés nagyon fontos kiegészítő eleme. A tágulási tartály mindig az üzem legmagasabb pontja. A tágulási tartály feladata, hogy a rendszer felfűtésekor a hőmérséklet-tágulás miatt keletkező vízfelesleget befogadja, és a rendszer hűtésekor (ha nem fűtve) visszajuttassa a vizet a rendszerbe. Ez biztosítja a rendszer folyamatos töltését. A tágulási tartály feladata ezen túlmenően az is, hogy a túltöltésen keresztül a rendszerből eltávolítsa a felesleges vizet, amit a túltöltés okoz. A tágulási tartály térfogatának az üzem teljes térfogatának 0,06-0,07 mi részét kell képeznie. Mivel ez a fajta számítás hosszú, a számítás alapjául az üzem hőteljesítményét vehetjük, azaz minden 1000 kcal/óra esetén vegyünk 2-2,1 litert a tágulási tartály térfogatából. Például egy 15.000 kcal/óra üzem esetén 15 x 2 = 30 litert lehet venni. Alsó elrendezésű rendszer esetén célszerű a tágulási tartályt egy vízzel egy helyiségben (pl. fürdőszoba, wc, konyha), a mennyezet alá helyezni. Ily módon nincs szükség fagyálló intézkedésekre, és a túlfolyó egyszerűen csatlakoztatható a csatornához.
Top split rendszer
A fenti elrendezésű növények esetében (ábra).1, b) a felmelegített víz a mennyezet alatt elhelyezett elosztócsövön vagy a függőleges ún. Az elosztó csőből a víz felszálló vezetékeken lemegy a fűtőelemekhez, a fűtőelemekből pedig a fűtőelemek alatt található gyűjtőcsövek segítségével a kazánba jut vissza. Ennél a megoldásnál a legtávolabbi fűtőelemtől a fő felszálló felé haladó elosztócsövek egyenletes emelkedéssel, a gyűjtőcsövek pedig a kazán felé egyenletes eséssel legyenek.
SLIKA 1
A tágulási tartályt a padláson kell elhelyezni, és védeni kell a fagytól. Ezt a legegyszerűbben az edény és a burkolat közötti papírtakaróval és szigetelőanyaggal (száraz fűrészpor, szalma, rongyok stb.) lehet megoldani. A szigetelőréteg vastagsága legalább legyen15 cm. A túlfolyócsövet úgy kell elhelyezni, hogy a víz a tetőn át az ereszcsatornákba áramlik.
Nincs szükség speciális légtelenítő szelepekre a felső elosztórendszereknél. Az üzem feltöltésekor a víz az expanziós vezetékben maga elé nyomja a levegőt. A felső elosztású rendszer általában ott készül, ahol nincs pince a lakás alatt, és a probléma a visszatérő víz padlószinti elhelyezése. A vízszintes elosztóhálózatot semmi esetre se helyezzük a mennyezetre (még ha esztétikai szempontból is ez lenne a legkedvezőbb megoldás), mert abban az esetben jól hőszigetelni kellene, és még így is nagyon komoly hőveszteségeink lennének.
Padlófűtés
Padlófűtés (1, c ábra) a gravitációs melegvíz-fűtés speciális kialakítása felső elosztással, ahol minden készülék, szerelvény, valamint a teljes berendezés az épület azonos szintjén található. A kazánt általában az épület egyik helyiségében helyezik el (amelyet általában fűteni kell), és ugyanabban a helyiségben, a mennyezet alatt helyezik el a kondenzációs tartályt.
A fűtési rendszereket összehasonlítva elmondható, hogy az alacsonyabb elosztású rendszer igényel a legkevesebb csővezetéket, és ennek a rendszernek a telepítése a legegyszerűbb. Hátránya, hogy nehezebb eltávolítani belőle a levegőt. A felső elosztású rendszer előnye, hogy a cső hűtésekor nem okoz gondot a keringés és levegő létrejötte. Ennek a rendszernek az a hátránya, hogy összeszerelése bonyolultabb és több anyagot igényel.
Csővezetékek számítása és méretezése
Ha a számunkra legkedvezőbb rendszert választottuk, megrajzolhatjuk a kapcsolási rajzot. Javasoljuk, hogy a diagramot axonometrikusan készítse el (mivel átlátszóbb), és a melegvíz- és visszatérő vezetékekhez különböző színeket használjon. A rajzon minden irányváltoztatást fel kell tüntetni, még az ún. szintkapcsolatokat is, és az egyes részekhez a megfelelő hosszt kell írni. Szelepeket a radiátorok csatlakoztatásához, elzárószelepeket csak szükség esetén kell biztosítani.
A végső tervezési fázisban meg kell határozni a csőátmérőket a csővezeték egyes részeihez. A cső méretezéséhez először meg kell határozni az áramlás keringési erejét, azaz meg kell határozni a rendelkezésre álló nyomást. Ezt, mint már említettük, a felmelegített (elosztott) és a hűtött (visszatérő) víz fajsúlyának különbségeként kapjuk meg. A nyomást a p = a x h képletből számítjuk ki, ahol p a vízoszlop rendelkezésre álló nyomása milliméterben, a - a felmelegített és visszatérő víz fajsúlyának különbsége kp/m3-ban; h - az effektív magasság, a kazán központi vonala és a fűtőtest közötti távolság méterben (2, a ábra).
A csővezeték keresztmetszete számítással kerül meghatározásra. Elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a keringető erő (rendelkezésre álló nyomás) leküzdje a csövek súrlódásából és az irányváltásból adódó veszteségeket, és óránként annyi víz haladjon át a fűtőelemeken, hogy biztosítsa a számított hőszükségletet. Például egy 200 kcal/óra hő leadására tervezett fűtőtestnek óránként legalább 100 liter vizet kell átengednie.
SLIKA 2
Csövek méretezése, szakértők táblázatokat használnak. számú képen 2, b egy családi épület padlófűtési sémáját mutatja. Padlófűtésnél az effektív magasság minimális, az elérhető nyomást pedig szinte kizárólag a csőhűtésnek köszönhetjük. Itt soha nem szabad a határértékekhez méretezni, mindig hagyni kell biztonsági sávot. A kazánhoz közelebb eső fűtőelemeknél 10-15% tartalékot kell hagyni, mert kisebb a keringés és így a hőellátás.
A rendszer telepítése és tesztelése
A cső méreteinek kiszámításával elkészítettük a tervezést, és rendelkezünk minden szükséges adattal az üzem építéséhez. Ezek alapján tudjuk beszerezni a szükséges csöveket, szerelvényeket, profilokat. (A horganyzott csövek beszerzése csak feleslegesen növelné a költségeket.) A csővezeték beépítése kétféleképpen történhet hegesztéssel vagy menetes kötőelemek használatával. A hegesztési mód gyorsabb és esztétikusabb, de barkácsoláson nehezebben megoldható. A hegesztéshez gép szükséges, és csak arra jogosult személyek használhatják. Ezen feltételen túlmenően szükséges, hogy a munkát végző személy rendelkezzen csővezetéki munkában szerzett tapasztalattal.
A csővezetékek hegesztési eljárással történő összeszerelésekor az irányváltoztatáshoz a csöveket forró állapotban hajlítják meg. Kisebb átmérőjű csövek (max1““) némi tapasztalattal “üresre” hajlítható, míg a nagyobb átmérőjű csöveket úgy hajlítják, hogy előtte homokkal töltsék fel. Az összeszerelés gyorsabb lesz, ha nagyobb átmérőjű csövekhez előhajlított alkatrészeket kapunk. Ezekből a darabokból aztán más elemeket is készíthetünk (pl. ívkapcsolatokat).
A karmantyús csövek összeszerelésénél, mint a vízcsöveknél, gömbgrafitos vas elemeket használnak. Az elemeket a szokásos módon szereljük fel, a tekercsek közé beáztatott kócot helyezve. A menetezés miatt ez az összeszerelési mód több munkát, de kevesebb szakértelmet is igényel.
A csővezetékek beépítését a kazán és a fűtőelemek beszerelése után tudjuk elkezdeni. Először is a szelepeket a fűtőelemekre kell helyezni, hogy figyelembe vegyék őket a csövek vágásakor. A szelepek holland anyával csatlakoznak a radiátor menetes csatlakozásához. Azbesztgumi tömítéseket kell használni a holland anyával és peremmel ellátott aljzatokhoz. A bőr és keménypapír tömítések nem megfelelőek, mert rövid élettartamúak. A végső összeszerelés előtt a tömítőgyűrűt olajozni kell. A szelepeket nem szabad fordítva szerelni, mert az áramlással szembeni ellenállásuk sokkal nagyobb. A szelep felszerelése után jelölje meg a szükséges lyukakat a falakon és a mennyezeten, és fúrja ki azokat. Ügyelnünk kell ezeknek a nyílásoknak a méretére, hogy az összeszerelés során ne táguljanak ki.
A csőszerelést a kazáncsatlakozástól kell kezdeni, és először a fő felszálló- és elosztóvezetékeket kell elhelyezni, majd azokból csatlakoztassa a fűtőelemeket. Ugyanígy kell eljárni a visszatérő és gyűjtővezetékek telepítésével is. Csőanyákkal, elosztókkal vagy gyűjtőcsövekkel történő szereléskor a csővezeték egyes részeit kell összeszerelni, a szükséges csatlakozásokat is be kell szerelni. Vízszintesen szerelt csövek esetében a szükséges méretet és dőlésirányt vízmértékkel kell szabályozni. Minden olyan helyen, ahol légzsákok kialakítása várható, légtelenítő szelepeket kell felszerelni, de ügyelve arra, hogy a szelep az adott szektor legmagasabb pontján legyen. Ahol a cső keresztezi a falat, a szerelés során a csőre karmantyút kell helyezni, azaz legalább a falnál hosszabb csődarabot10 mmés valamivel nagyobb átmérőjű, mint a cső (2-5 mm.) Így a cső a hőtágulás miatt nem károsítja a falat és a vakolatot.
A vízszintesen elhelyezett vonalakat minden 2-3 m-hez szögacél támasztékkal, a hosszabb függőleges vonalakat pedig konzolokkal kell rögzíteni. A rögzítőelemeket nem szabad túlfeszíteni, nehogy a cső a tágulás miatt kilazuljon a támasztékokon vagy tartókonzolokon. Összeszerelés után még egyszer részletesen ellenőrizze a teljes hálózatot, a csatlakozásokat és a csövek csatlakozásait, hogy feltárja az esetleges hibákat.
A vizuális ellenőrzés után elvégezhető a vízszabályozás. A vízszabályozáshoz minden radiátorszelepet ki kell nyitni. A kazán közelében található ürítési és feltöltési csatlakozáshoz gumitömlővel csatlakoztatjuk a vízhálózatot vagy egy kútszivattyút, és feltöltjük vízzel a rendszert. Szükség esetén a kondenzációs edény szellőzőjén keresztül is feltölthető a rendszer (vödörrel), de az ilyen módon történő töltés nagyon fárasztó és időigényes, mert a levegőnek a beáramló víz áramlásával szemben kell elhagynia a rendszert.
Töltés közben a rendszert folyamatosan figyelni kell, és ha valahol szivárogni kezd, azonnal le kell állítani a töltést, és a hiba elhárítása után folytatni. Nem szabad megfeledkeznünk a kipufogószelepek (ahol vannak) kinyitásáról sem a rendszer feltöltése során. A rendszer akkor töltődik fel, amikor a víz a túlfolyón keresztül kijön a kondenzáló edényből, és ha légtelenítő szelepeket alakítunk ki, hogy a víz folyamatosan áramlik rajtuk. Ha sehol nincs szivárgás, akkor felkészülhetünk a próbafűtésre.
Próbafűtés és karbantartás
A kazánban először úgy gyújtjuk meg a tüzet, hogy megtöltjük a kemencét újságokkal (a huzatszabályozót ki kell nyitni). Ily módon túlmelegítjük a kazánt és ellenőrizzük a huzatot. Ha minden rendben van, akkor rendszeresen tüzelhetjük a kályhát. Próbafűtéshez lehetőleg fát használjunk, mert a növény így melegszik fel a leggyorsabban. A gyújtás után néhány perccel érezni kell a forró víz áramlását a vezetékekben, majd 15-40 mperc múlva, az üzem méretétől és a fűtés intenzitásától függően a visszatérő vezetéket is fel kell fűteni, jelezve, hogy a víz teljes körforgása befejeződött.
Ha minden radiátorban megindult a vízáramlás, a vizet 90°C hőmérsékletre kell felmelegíteni. Alacsonyabb eloszlású rendszer esetén az összes kipufogószelepet felváltva kell kinyitni néhány másodpercre, és ezt a próbafűtés során többször meg kell ismételni. Ezzel elérjük, hogy a hőmérséklet hatására a víztől elkülönülő gázok szabadon távozhassanak a rendszerből. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy az üzem kifogástalanul működik, hagyjuk kialudni a tüzet és hagyjuk kihűlni a növényt, hogy elvégezhessük az utolsó simításokat. Először a falakat kell megjavítanunk, ahol fúrtunk, majd festeni kell a csőhálózatot. A festést tisztítás és zsírtalanítás után kell elvégezni három rétegben (lásd az utasításokat speciális festék vásárlásakor). Az egyes rétegek felhordása között a hálót legalább 24 órát hagyni kell száradni, még az utolsó réteg felhordása előtt és még tovább, mert a zománc nitrobázisú, és ha az alapréteg nem elég száraz, akkor ráncokat hoz létre.
A vizet csak olyan mértékben szabad felmelegíteni, amely biztosítja az általunk fűtött helyiségek kívánt hőmérsékletét. A víz hőmérséklete a külső hőmérséklettől függ, a helyiség hőmérsékletét pedig a radiátorszelep fokozatos állításával tudjuk szabályozni.
A tágulási tartály vízszintjét legalább havonta egyszer ellenőrizni kell vagy pótolni kell. Vizet csak nagyon indokolt esetben engedünk ki a rendszerből.
Ez egy történeti szöveg, és a felsorolt egységek, képletek, anyagok és eljárások nem egy modern rendszer projektje, számítása, összeszerelési utasítása vagy üzembe helyezése. Ne használjon tömítőanyagot vagy más, azbesztet tartalmazó terméket. A kazán-, kémény-, levegőellátás-, tűz- és szén-monoxid-védelmet, tágulást, biztonsági berendezéseket, nyomást, hőmérsékletet, anyagokat, öblítést és vizsgálatot arra felhatalmazott tervezőnek és kivitelezőnek kell meghatároznia és ellenőriznie az érvényes előírások és a gyártói utasítások szerint. A rendszer nem megfelelő feltöltése, hegesztése, elégetése vagy lezárása tüzet, mérgezést, égési sérüléseket, szivárgást vagy veszélyes nyomásnövekedést okozhat.