A nedves falak szigetelése bonyolult, de javításként fontos és hasznos. Mielőtt a szigetelésre térnénk, ismerkedjünk meg az alapvető kőműves szerszámokkal. A kanál vagy fangli az anyag felhordására szolgál (l. 1, 1. rész). Lehetőleg a legkisebb lehetséges fanglit válasszuk, mert a megtöltött fangli folyamatos mozgatása erősen terheli a csuklót. A habarcs szétterítésére és elsimítására a glettvas szolgál (l. 1, 2. rész).
A simítókanálnál nagyon fontos, hogy a nyél középvonala a simítókanál csúcsán haladjon át. A simítókanál kiválasztásakor az előny a kisebb méretű, lekerekített csúcsú darabokat illeti. A fa simítók (perdaškák) a habarcs elsimítására служают (ábr. 1, 5. rész). A simítókból minél több méretben, illetve nagyságban kell rendelkeznünk. A kőműveskalapács kiválasztásakor (ábr. 1, 4. rész) a legjobb az egy élűt választani, mert a kétélű kalapács (kalapács-véső) speciális munkákra szolgál, ezenkívül 1,5-szor nehezebb az egyélű kalapácsnál, amelynek tömege 0,7 kg. Fontos szerszám még a vízmérték (ábr. 1, 6. rész), amelynek minél nagyobbnak kell lennie, az függőón (ábr. 1, 3. rész), amelyet magunk is elkészíthetünk, a mérő-, igazító- és ellenőrzőlécek, valamint a zsinór. A hosszú lécek a téglák igazítására is szolgálhatnak, úgy, hogy a lécet a lerakott téglasor mellé helyezzük, és a rá mért ütésekkel az egyes téglákat egyenes vonalba igazítjuk. A zsinór a téglasorok felrakásának vezetésére szükséges, mégpedig úgy, hogy a zsinórt a fal két végén két lécre kötjük, valamint a kész falak síkjának ellenőrzésére is szolgál (ábr. 2). Ahol a zsinór eltávolodik a faltól, ott a fal homorú, ahol pedig nyomja, ott domború.
A már málló vakolatú, leváló festékű nedves falak utólagos szigetelése, mint mondtuk, az egyik legnagyobb gondot okozó és legnehezebben megoldható munka. A probléma teljes megoldása nagyon hosszadalmas, és csak jelentős beruházásokkal érhető el.
Mielőtt megkezdjük az ilyen nedves falak utólagos szigetelését, meg kell bizonyosodnunk arról, van-e lehetőség a szigetelést az épület padlószintje alá bevezetni. Ha erre nincs lehetőség, ha az épület betonaljzatú, pince nélkül - kár hozzákezdeni a munkához, mert a nedvesség megkerüli az új szigetelést.
Utólagos szigeteléshez nagyobb és gondosan kivitelezett kőműves munkák szükségesek, ami azt jelenti, hogy az ilyen munka bizonyos szakértelmet igényel (ábra 3, 1. rész). Először a falat a kívánt vonal mentén kell feltárni. Ennek a vonalnak a terepszint felett, de a földszinti padlószint alatt kell lennie. Miután meghatároztuk a megfelelő vonalat, a fal vakolatát belülről és kívülről is le kell verni, és olyan vonalat kell találni, ahol a téglasorok közel vízszintesek. Ügyelni kell arra, hogy a falakban futó különböző elektromos és egyéb vezetékek pontos helyét megtaláljuk, hogy azokat véletlenül ne károsítsuk. Az önhordó – fő falakat és azok meghosszabbításait szigetelni kell. A födémeken épített mellékfalakat nem szükséges szigetelni, még ha látszólag nedvesek is, mert nedvességet csak oldalról, a fő falaktól kaphatnak. A fő falak szigetelésével a természetes száradás következtében a mellékfalakból is eltűnik a nedvesség.
Falnyitások
A falak megnyitását a kiválasztott vonal feletti téglák eltávolításával kezdjük (a 3, 2. rész ábra). A kezdő tégla körül felül, alul és oldalt kikaparjuk a habarcsot, majd a téglára balra-jobbra és fel-le ütve meglazítjuk, és kihúzzuk. Az első tégla eltávolítása után a többit már nagyon könnyen el tudjuk távolítani. Hogy a fal teherbírását ne zavarjuk meg, a falat csak egy-két tégla hosszban nyithatjuk meg. A fal nagyobb hosszban történő megnyitása veszélyes!
Azoknak a falaknak a megnyitása, amelyek szélessége 1,5-2 tégla, pl. egy hétvégi ház esetében, viszonylag könnyű. Sokkal nehezebb feladat a családi épületek fő falainak megnyitása, amelyek szélessége több tégla. Amikor a falak megnyitásakor eltávolítjuk a téglákat, ajánlott helyükre fél- és negyedtéglából készült alátámasztásokat tenni, hogy munka közben ne következzen be leomlás és kézsérülés (a 3, 4. rész ábra). Ha sikerült a falat teljesen megnyitni, simítsuk el a főfal felszabadult felületeit, és kenjük be őket vastag szigetelőanyag-réteggel vagy UB-B-55, illetve UB-B-65 bitumennel. Az így előkészített alapra ezután helyezzünk fel 15-40 cm széles, előzőleg bitumennel bekent szigetelő bitumenes csíkokat. A csíkokat úgy kell elhelyezni, hogy fedjék a fal felületét. Lehetőség szerint a 3, 3. rész jelzésű szigetelőcsíkokat kell használni. E fölé, meglehetősen fáradságos munkával, új, teljesen ép és nem fagyó téglákat kell erős cementhabarcsba beépíteni, és így befalazni a nyílást. Az új téglasor fölött és a régi fal téglái alatt vasrúddal be kell tömöríteni a habarcsot, amelybe finom téglatörmeléket is keverhetünk. Ezzel a módszerrel, a főfal mentén darabról darabra haladva, elvégezhetjük a fal utólagos szigetelését.
A fal ilyen módon történő kibontása, illetve megnyitása helyett fűrésszel is dolgozhatunk, ha a fal puha kőből készült, vagy ha a falak közötti habarcsréteg vastag és vízszintes síkban helyezkedik el. Ebben az esetben egy helyen áttörjük a falat, és a kiszélesített nyíláson át bevezetjük a falfűrészt. Fűrésszel gyorsabban el tudjuk távolítani a téglasorokat, természetesen ismét kisebb darabokban. Ha kissé kiszélesítjük a fűrésszel készített nyílást, közvetlenül be tudjuk vezetni a két oldalán bitumennel bevont szigetelőszalagot is. A teljes kötés után a bitumen fölé cementhabarcsot kell tömöríteni. Az egyik szigetelési eljárás az elektroozmotikus eljárás.
Ismert, hogy a nedvesség a talapzattól felfelé, kapillárisokban hatol be a falakba. Ezt a behatolást elősegíti a terepszint alapja és a falak alsó részei közötti potenciálkülönbség. Szigetelő elektródák beépítésével a nedvesség behatolása automatikusan megszűnik.
Az elektródákat a falba a terepszint fölé és a padló alsó szintje alá 15 cm mélységben építik be. Vasrudakból — betonacélból — készülnek, 12-15 mm átmérővel. Ezeket 2 cm fúróval készített lyukakba helyezzük, egymástól 40 cm távolságra. Az elektródákat belülről és kívülről is elhelyezzük úgy, hogy az elektródák végei a fal középvonalában 2-3 cm távolságra legyenek egymástól. Az elektródák elhelyezése után a nyílásokat cementhabarccsal kell kitölteni. A falból kiálló elektródavégeket 6-8 mm vastag acélhuzallal kell összekötni, az acélhuzalt pedig egy legalább 60x60x8mm méretű lapos vashoz, amely a terepszint alatt van elhelyezve. Esztétikai okokból célszerű az elektródákat összekötő acélhuzalt a falba süllyeszteni. A berendezés elemeit forrasztással vagy hegesztéssel kötjük össze. Ügyelni kell arra, hogy az elektródák és a huzal rendszere ne érintkezzen az elektromos hálózattal vagy a földelő vezetékekkel. Az elektródrendszert bizonyos esetekben helyszíni mérések alapján alacsony feszültségű egyenáram csatlakoztatásával kell támogatni.
A nedves fal szigetelése után következik a fal vakolása, és arról, hogyan kell ezt elvégezni, elolvashatja a Vakolat javítása és cseréje című cikkben.