A lakás teljes kialakításához a fűtés biztosítása is hozzátartozik. A központi fűtés a legkorszerűbb és legkedvezőbb megoldás. Ha a lakásban ilyen fűtés van, akkor már csak a csőhálózat és a fűtőtestek karbantartása marad. És még valami – a radiátorok fölötti falak védelme az elégett por fekete foltjai ellen.
A fűtési igény kiszámításához nem elegendő ismerni a tüzelőanyag fűtőértékét, mert ez a számítás sok más tényezőtől is függ, például a széliránytól, a falak szigetelő képességétől stb. A számítás bonyolult (és nem adja a legpontosabb eredményt), ezért a táblázat tájékoztató adatokat közöl a szükséges hőmennyiségről. Azt is tudni kell, hogy szilárd tüzelőanyagok használatakor a hőveszteség 20–50%, míg villamos energia, folyékony tüzelőanyagok és gáz esetén 10 20%.
A megadott adatok alapján a különböző alapterületű és fekvésű helyiségek fűtéséhez szükséges hőmennyiségek is becsülhetők.
Fűtés gázzal
Bár a gázzal történő fűtés korszerű és olcsó, a gázkészülékek kezelésében és azok szerelésében mégis számos veszély rejlik. Természetesen csak akkor, ha ezeket a veszélyeket nem ismerik kellően, vagy gondatlanul viszonyulnak hozzájuk. Jól ismert, hogy a sérülések száma nem az utakon és a gyárakban a legnagyobb, hanem éppen a háztartásokban. E balesetek többsége a gáz és a gázkészülékek szakszerűtlen használatából ered. A gáz esetében a „csináld magad” szabály nemcsak nem kívánatos, hanem az esetek többségében szigorúan tilos is! Ez a tilalom azonban nem azt jelenti, hogy a ház körüli mesterembernek egyáltalán nem szabad foglalkoznia ezzel a „tabuval”. Ellenkezőleg, még kívánatos is, hogy ismerje ezt a területet is, ahol bizonyos szakértelemre van szükség. Így könnyebben tudja majd felmérni a fennálló veszélyeket, és képes lesz eldönteni, meddig javíthatja és tarthatja karban maga a gázberendezést.
A gáz könnyen pusztító hatása sokszorosan meghaladja az elektromos áram hatását, mégis a gáz nem annyira alattomos, mert a veszélye könnyebben és gyorsabban észlelhető. Napjainkban háromféle gáz van használatban: a városi hálózatból származó, városi vagy világítógáznak nevezett gáz, a földből kitermelt és csővezetékeken a fogyasztókhoz eljuttatott földgáz, végül pedig a propán-bután, amelyet acélpalackokban szállítanak, és röviden РВ–gáznak neveznek
Ezen gázok fő jellemzőit a következő táblázat mutatja:
Gáz Relatív fajlagos levegősúly Fűtőérték
(0 - 1) kilokalória/m3
Városi gáz 0,64 3600 - 4000
Földgáz 0,62 9000 - 9900
РВ - gáz 1,89 27000 - 29300
A legfontosabb, hogy betartsuk a következő utasításokat: ha gázszagot érzünk, SZIGORÚAN TILOS bekapcsolni az elektromos világítást, tüzet gyújtani, stoplis cipőben belépni a helyiségbe, a dugót bedugni vagy kihúzni, a ventilátort bekapcsolni! A PB-gáz acélpalackjait tilos olyan helyiségekben használni vagy tárolni, amelyek a terepszint alatt vannak, illetve ajtók és ablakok mellett, mert a gáz később, mivel nehezebb a levegőnél, még szellőztetéssel sem távolítható el. Ha felmerül a gyanú, hogy valahol gáz szivárgott, le kell venni a cipőt, és óvatosan, lassan belépni a helyiségbe, valamint óvatosan és lassan kinyitni az ajtókat és az ablakokat.
Rendszeresen ellenőrizni kell a csővezeték csatlakozásait, a gumitömlőt és a PB-gáz csatlakozásait, valamint a szelepek működőképességét. Ezen alkatrészek egyike sem szivároghat. A lánggal történő szivárgásvizsgálat ÉLETVESZÉLYES, ezért TILOS! Az ellenőrzést úgy végezhetjük el, hogy a gyanús részeket erősen szappanos vízzel kenjük be. Ha buborékok képződnek, az biztos jele annak, hogy az a rész gázt szivárogtat.
Különösen fontos, hogy a gázsparhelt mindig tiszta legyen. Az odakozmált szennyeződés nemcsak a tűzhely esztétikai megjelenését rontja, hanem a gáz égésére is hatással van, sőt akár a láng kialvását és a vezeték repedését is okozhatja. A gázsparhelt legfontosabb része az égő vagy »lula«. A lula tulajdonképpen egy Bunsen-égő, amely úgy működik, hogy a gázt egy kis fúvókán vezeti át, jóllehet a gáznyomás csak valamivel nagyobb a környező légnyomásnál. A fúvóka kis keresztmetszete miatt a gáz nagy sebességgel jut be a keverőbe, amelynek oldalán több nyílás van. A gáz nagy áramlási sebessége miatt a környező levegő, az ún. primer levegő, beszívódik. (ábra 1, bal oldal).
ÁBRA 1
A csőfejben lévő nyílásokon át tehát már gáz- és levegőkeverék áramlik, és itt ismét beszívja a környezeti (most már másodlagos) levegőt. E kettős keveredés következtében korommentes Bunsen-láng jön létre. A láng kékes színnel ég, szinte egyáltalán nem ad fényt, magja pedig kifejezetten zöld színű. Ha a keverékben sok a levegő, akkor az égés nyugtalan, korom keletkezik, és a láng színe sárgás. Ha a keverékben sok a gáz, és az áramlási sebesség nagy, akkor a gáz gyorsabban lép ki a szabad térbe, mint ahogy eléghetne, ezért „leszakad” a csőfejről, és a láng kialszik. Ez nagyon veszélyes helyzet, mert a láng kialvása ellenére a gáz tovább áramlik. De nem kevésbé veszélyes az a helyzet sem, amikor a túl kicsi kiáramlási sebesség miatt a láng visszacsap a keverőbe, és ott pattogással, kisebb robbanásokkal ég el (l. 1, jobb oldal). A túl nagy gázkiáramlási sebesség oka lehet a fúvóka tágulása vagy a megnövekedett nyomás, a túl kicsi sebességé pedig a fúvóka eltömődése vagy a csökkent nyomás. A nyomás szabályozása redukáló szeleppel történik, és ezt a munkát szakemberre kell bízni. A kitágult fúvóka cseréjét is csak szakember végezheti el. Az eltömődött fúvókát ki lehet és szabad tisztítani, mégpedig puha (réz)huzallal történő átfúrással. Közben ügyelni kell arra, hogy a fúvóka nyílása ne táguljon ki, amelynek átmérője csupán néhány századmilliméter. A csőfejben két fúvóka található. A felső fúvóka a normál működésre szolgál, az alsó pedig a kicsinyített lánghoz. A gáz vezetékből a fúvókához kúpos szelepen keresztül jut (l. 2, felső rész).
A cső alsó részén található a lángbeállító csavar. Ezzel bizonyos mértékig állíthatjuk az égő és az edény alja közötti távolságot, azonban figyelni kell arra, hogy a cső helyzetének megváltoztatásával a szelepház és a cső egymáshoz viszonyított helyzete is megváltozik, ami jelentősen befolyásolja a keverő injektoros-szívó hatását. Az égőrostély megemelésével a cső könnyen felfelé mozdítható és kiemelhető. Az eltömődött csőrészek, a rostély és a fedél erős kefével megtisztíthatók a koromtól és az odakozmált ételmaradékoktól. A részek tisztítása után alaposan el kell mosni őket mosószerrel, és csak teljes száradás után szabad visszahelyezni őket a helyükre (ábra 2, középen).
Télen a konyha fűtése a tűzhely lángjával is megoldható. Ez csak látszólag előnyös és gazdaságos. Ugyanis egy köbméter gáz elégetésekor 600 gramm víz keletkezik a helyiségben vízgőz formájában. Ez a víz rátelepszik a bútorokra, csorog rajtuk és beszennyezi őket, ugyanakkor az egészségre is ártalmas. Ezenkívül a helyiség levegője hamar elfogy, vele együtt az oxigén is. Az oxigénhiány kisebb mértékben fejfájást és enyhébb mérgezést okozhat, de gyakran az is előfordul, hogy a csökkent oxigéntartalom már nem elegendő az égéshez, ezért a láng kialszik, miközben a gáz áramlása tovább folytatódik.
KÉP 2
Ilyen esetekben a helyiségben tartózkodó személyek mérgezés veszélyének vannak kitéve. Ha a helyiségben senki sincs, akkor belépéskor és az elektromos világítás bekapcsolásakor az egész épület felrobbanhat. Ezért lakás elhagyásakor különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a gázellátást feltétlenül elzárjuk. Meg kell említenünk, hogy a nagyobb gázkészülékeknél úgynevezett tisztagáz-égőket alkalmaznak. A Bunsen-égőkkel ellentétben nincs bennük elsődleges keveredés a levegővel, ezért a láng színe bennük sárgás.
Konvekciós fűtés
Gyakran gázt használnak fűtésre. Sajnos az infravörös fűtőtestek nagyon problematikusak, ezért kevésbé ajánljuk őket, viszont a konvekciós fűtést igen. (Konvekció – meleg levegő áramlása). Ennek a gázkályhának az előnye, hogy az égéshez szükséges levegőt és az égéstermékeket kívülről vezeti be, az elhasznált füstgázokat pedig a helyiségen kívülre vezeti el. Ennek megfelelően a kályhához nincs szükség kéményre, csupán a helyiség egyik olyan szabad falára, amely kapcsolatban van a kinti levegővel, mert a konvektor csak ilyen falra szerelhető fel.
A gázkonvektorban keletkező hő a kemenceköpeny mechanizmusa révén adódik át a környező levegőnek, a levegő pedig a hő hatására körkörös mozgást végez. A konvektort a legcélszerűbb az ablak alá helyezni, mert ott jut be a hideg levegő a helyiségbe, és így a fűtőhatás is a legnagyobb. A konvektor közvetlen hősugárzási hatása viszonylag kicsi.
A gázkonvektor égésterét teljesen lezárják, (vagyis a helyiség levegőjétől független), a szükséges égési levegőt kívülről kapja, és az égéstermékek is kettős csövön át a szabadba távoznak. Visszaáramlás nem lehetséges, mert a füstgázok kifelé áramlanak, a levegő pedig azonos nyomáson lép be, illetve a folyamat azonos nyomású térben zajlik. Így előzetesen biztosított a jó huzat az égéstermékek hőjével együtt (l. 2, jobb alsó).
A gázkonvektor szelepe szabályozható, és a készülék úgynevezett gázhiány-biztosítóval, pillangóégővel és gyújtóláng-biztosítóval van felszerelve. A gázkonvektor burkolatának felső része általában nyílással rendelkezik. A konvektor hatásfoka igen kedvező, körülbelül 80 - 85%, ezért nagyobb helyiségek fűtésére is használható (30-40 m2). Egy helyiségben szükség szerint több konvektor is elhelyezhető. Az új lakótelepek épületeinek blokk- vagy paneles elemein már e részek gyártásakor kialakítják a konvektor nyílásait. Ez is azt mutatja, hogy a konvektoros fűtés korszerű fűtés.
A konvektorok beépítésének előfeltétele a megfelelő építési engedély, és a szerelést kizárólag erre feljogosított vállalkozás vagy mester végezheti.
Azt is meg kell mondanunk, hogy a gázfűtés túlzottan fogyasztja a helyiség oxigénjét. Ha nincs biztosítva a megfelelő szellőzés, az oxigénhiány miatt a láng kialszik, a mérgező gáz pedig továbbra is a helyiségbe áramlik. (Az újabb készülékekbe már szabályozó szelepeket is beépítenek, amelyek a láng kialvásakor elzárják a gázellátást).
Biztos, hogy az elektromos fűtés nyújtja a legnagyobb kényelmet, ugyanakkor ez a legdrágább megoldás is. A 220 V-os és 0,5–10 kW-os elektromos fűtőtesteket csak a szigorú előírásoknak megfelelően szabad használni. Ezeknek az eszközöknek a telepítése (szerelése) és karbantartása kizárólag szakember feladata. Amellett, hogy a modern fűtési módszereket egyre inkább alkalmazzák, a háztartásokban továbbra is leginkább a kályhákkal történő hagyományos fűtést használják. Ide tartoznak az olajkályhák is, mivel azok csak annyiban különböznek a szénkályháktól, hogy ritkábban és más módon fűtik őket.
A gazdaságos fűtéshez ismerni kell az egyes tüzelőanyagok fűtőértékét, az égéshez szükséges levegőmennyiséget, valamint a tüzelőanyag tárolásához szükséges helyet. Ezekről az értékekről a következő táblázatunk ad tájékoztatást. Ezen adatok elemzésekor az is megállapítható, hogy a »drága tüzelőanyag olcsóbb«.
