A padlók fontosak, mert nemcsak funkcionális szerepet töltenek be és védelmet nyújtanak, hanem esztétikai és komfortos elemei is az élettérnek. A padlók legáttekinthetőbb csoportosítása úgy adódik, ha egyszerre vesszük figyelembe a padlók készítési módját, valamint a felhasznált anyagok fajtáit és alakját. Így a következő felosztás adódik: kőpadlók (burkolatok), aljzatok (rétegek), kerámiacsempe-padlók, kislapos padlók, nagylapos padlók, fa- és parafapadlók, burkolócsíkos padlók, valamint simítóval felhordott műanyag padlók.
A padlókkal szembeni tartóssági és nedvesség elleni védelmi követelmények
A nyomószilárdságra, a hajlítási szakítószilárdságra, valamint a kopásállóságra vonatkozó minimális követelményeket a keménybeton burkolatokra a DIN 1100 tartalmazza. Ezek az értékek általában olyan feltételeknek tekinthetők, amelyeknek a nagy igénybevételű ipari padlóknak meg kell felelniük. A DIN 272 a kőfára (kszilolit) vonatkozó minimális értékeket tartalmazza, amelyek a kis igénybevételű ipari padlókra, valamint a lakó- és üzleti épületek padlóira is érvényesek lehetnek.
Sl. 1 - Padló vízszigetelése
A padlókkal szembeni hő- és hangszigetelési követelmények
A hőszigetelés nem kizárólag a padlótól függ, hanem a födém teljes rendszerétől. Fontos azonban az a mérték, amennyire a padló hőt tud elvonni azoktól, akik rajta állnak vagy járnak. Ugyanígy a hangvédelem szempontjából is döntő jelentőségű a födémszerkezet teljes rendszere. Ebben a padlónak jóval nagyobb a hatása – különösen, ha úsztatott esztrich vagy úsztatott fapadló formájában készült.
Ábra 2 - A padló hangszigetelése
Padlók tűz elleni védelmének feltételei
A kandallók környezetében lévő padlókkal, valamint a meredek tetők alatti padlókkal, és gyakran a műhelyekben és műhelycsarnokokban is, meg kell követelni, hogy tűzgátló vagy tűzálló kivitelben készüljenek. További adatok a DIN 4102 szabványban találhatók.
A padlók elektromos ellenállására vonatkozó követelmények
Az emberi szervezet számára az áram alatt lévő vezetőkkel való érintkezés veszélye viszonylag nagy még az alacsony feszültség, akár 250 volt határain belül is. A veszély növekszik, ha a padló, amelyen az ember áll, nagyobb vezetőképességű. A Német Elektrotechnikai Társaság (VDE) előírásai szerint minden olyan padló, რომლის ellenállása kisebb mint 7730 ohm, veszélyes. Ez különösen vonatkozik a nedves és vizes padlókra.
Burkolatok (köpenyek)
A legfontosabb burkolatok közé tartoznak: terrazzo padlók, betonburkolatok, agyagburkolatok, mozaikpadlók, gipszburkolatok, kszilitpadlók, vályogburkolatok és aszfaltburkolatok.
- Terrazzo padlók: A terrazzo padlók tartósak, vízzárók és nem porzanak. A DIN 1965 A burkolatok és a kerámiai munkák készítésének műszaki előírásai részletes adatokat tartalmaznak mind a terrazzo adalékanyag szemcseösszetételéről, mind a kivitelezés módjáról.
- Betonburkolatok: a DIN 1965 részletes adatokat tartalmaz a hagyományos beton- (korábban cement-) burkolatokról, a DIN 1100 pedig a keménybeton burkolatokról. Újabban könnyűbeton burkolatokat is készítenek – ugyanígy könnyű porózus adalékanyagokból, valamint habbetonból is –, amelyek különösen a spatulyával felhordott műanyag burkolatok aljzataként szolgálnak.
- Agyagburkolatok: zúzott téglából készülnek mész-, cement- vagy magnezites kötőanyaggal. A hőt kevésbé vezetik el, mint a betonburkolatok.
- Mozaik padlók: A mozaik padlók a burkolatok legszebb és legelőkelőbb fajtáját jelentik, amelynek elkészítéséhez márványt, égetett agyagdarabokat, opálüveget vagy kerámiát használnak. Mivel ez a padlófajta a készítőtől sok művészi érzéket igényel, nagyon kevés műhely foglalkozik az előállításával.
- Gipszburkolatok: A gipszburkolatok tűzállóak. Készítésük módját a DIN 1965 ismerteti. Túlnyomórészt erősen égetett burkológipszből készülnek, egyrétegű kivitelben homokra, vagy kétszeres száraz burkolatként. Gipszburkolatokhoz természetes anhidritet is használnak.
- Kőfapadlók: A kőfapadlók (xylolith) tulajdonságait és készítési módját a DIN 272 előírásai szabványosítják. Egy rétegű ipari vagy döngölt padlókra, két rétegű kőfapadlókra, lakó- és üzlethelyiségekhez, valamint egy rétegű parkettaaljzatokra, sávos burkolatokhoz stb. oszlanak.
- Agyagborítások: Az agyagborításokról - különösen a magtárak, mezőgazdasági raktárak stb. esetében - további adatokat a DIN 1965 tartalmaz.
- Aszfaltburkolatok: Az öntöttaszfalt-burkolatokat mind a padló közvetlen felső járórétegének kialakítására, mind parketták aljzatának, szalagos burkolatoknak, spatulával felhordott műanyag burkolatoknak stb. készítésére használják. Nem porzanak, nem engedik át a vizet, rugalmasak, és mindezek felett már elkészítésük után azonnal járhatóak.
Ábra 3 - Fából készült mozaik
Kerámia padlók
A kerámia padlókat kerámialapokból készítik. Gyakorlatilag korlátlan az élettartamuk, könnyen tisztán tarthatók, és nem porzanak. További részletekért lásd a DIN 1965 szabványt.
Ábr. 4 - Kerámialapok márványutánzatként
Ábra 5 - Különféle kerámialap-minták
Kis lapos padlók
A kis lapokból készült padlókat (kb. 0,25 m2 felülettel) természetes kőből, betonból, klinkerből, üvegből, acélból, kőfából és aszfaltból készült lapokból alakítják ki, és többnyire cementhabarcsba rakják. A mesterséges anyagokból készült lapokat (műgyantából, bitumenből és azbesztből) ragasztással helyezik el. Tulajdonságaik megegyeznek az ugyanazon nyersanyagokból és anyagokból készült burkolatokéval.
Sl. 6 - Mozaik apró csempékből
Nagy lapokból készült padlók
A nagyméretű lemezekből készült padlók esetében – a bordázott acél- és könnyűfémlemezek mellett – elsősorban a kemény farostlemezek jönnek szóba, amelyeket fektetéskor többnyire hideg ragasztóval ragasztanak. Hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a szalagos burkolatok, és ugyanazokra a célokra használják őket.
Fa- és parafa burkolatok
A fa padló a legrégebbiek közé tartozik, és – a szőnyegpadlókat és a parafa padlókat kivéve – a legmelegebb padló a lábnak. Ide tartoznak: deszkapadlók padlódeszkából, szalagos parketta és táblás parketta, parkettalécekből készült padló és mozaikparketta.
A helyesen lefektetett parkettapadlók többnyire jó védelmet nyújtanak a lépéshangok ellen is. A parketta deszkázatból és mozaikból készült padló a parketta új típusait képviseli. Az egyszerűbb gondozás érdekében a parkettát az utóbbi időben műgyantákkal lezárják. A parafapadlók rendkívül melegek a lábnak, hangszigetelők és nem eresztik át a vizet. Ragasztásukhoz speciális ragasztókat használnak.
Ábra 7 - Parketta lerakása
Befedőszalagokból készült padlók
A sávokban a legfontosabb burkolatoknak a következők számítanak:
- Padlók nyomott gyapjúfilc-lapokból (balatum és stragulák)
- Szőnyegszerű, kifeszített textíliákból készült padlók
- Linóleumpadlók
- Gumipadlók
- Szövet jellegű műanyag padlók (igelit)
- Padlók táblákból és polivinil-klorid csíkokból (gutasin és mipolan)
Míg az első két említett burkolatot egyszerűen kiterítik és csak az élek mentén feszítik meg, addig a többi szalagos burkolatot ragasztott csíkokból készítik. Ezek a burkolatok kevés illesztésükkel tűnnek ki, és – a szőnyegszerűek kivételével – azzal, hogy pormentesek, könnyen tisztíthatók, és többé-kevésbé rugalmasak.
Ábr. 8 - Linóleum burkolat laminált utánzatként
Spatulával felhordott műanyag burkolatok
A simítóval felhordott műanyag anyagok műgyanta-keverékekből (többségükben polivinil-acetátokból) és adalékanyagokból állnak. A bevonatokat sima és egyenletes alapfelületeken legalább három, simítóval felhordott rétegben készítik. 28 napos levegőn történő szárítás után a vastagságuknak legalább 2 mm kell lennie. A 2 mm-nél vékonyabb rétegek már nem bevonatok, hanem rétegezések vagy festékbevonatok.