Rudak és csövek hajlítása
Lapos anyagok hajlítása
A lapos anyagok 5 mm-ig jól hidegen hajlíthatók, ha satuban előfeszítik. A hajlítás kis, mondhatni éles szögben végezhető. Vastagabb anyagok hajlításakor az anyag megrepedezik vagy összenyomódik a hajlítási ponton.
A hajlíthatóság magától az anyagtól függ. Az acélt nehezebb hajlítani, míg a puha alumíniumot kézzel lehet hajlítani. Ha el akarjuk kerülni a hajlítás vagy egyengetés során fellépő törést, akkor előtte meg kell puhítani az anyagot. Például drótkerítés készítésekor puha drótot használnak. A kereskedelemben félkemény drótot kapunk, amit használat előtt meg kell lágyítanunk. Előzőleg a tekercsvezetékeket szénrétegre helyeztük, és felülről ismét beborítjuk faszénnel, majd meggyújtjuk a szenet. A szén elégetése és lehűtése után a huzaltekercs rugalmassá válik és alkalmassá válik a kötéshez.
Ha egy anyagot derékszögben szeretnénk hajlítani, akkor azt egy szögacél betét közé jól be kell szorítani, majd lakatos kalapáccsal meg kell hajlítani. A hajlítás olyan eszközzel is elvégezhető, amely nem hajlításra szolgál. Ebben az esetben nem a hajlítani kívánt anyagot fogjuk kalapácsolni, hanem ezt a segédtárgyat. Először többször ütünk a behajtott él helye fölé, hogy a darab meghatározott irányban és ívben “mozogjon”, majd a tárgynak a behajtott éltől távol eső végét is eltaláljuk, és kisebb erővel meghajlítjuk. A szögletes acélbetét segít a hajlításban és egyben védi a satut.
Mielőtt az anyagot L, U vagy Z betű alakúra hajlítjuk, alaposan át kell gondolnunk a hajlítás sorrendjét. Még a hajlíthatatlannak tűnő darabokat is meg lehet hajlítani mangelban, szem előtt tartva a következő elvet: »Gondolj többet, hogy kevésbé legyél dühös«.
Gőzöléssel történő hajlításnál nem árt megjelölni a hajtott él helyét (főleg fémlemezen). Így a szemünkkel követhetjük, hogy a kívánt helyen hajolunk-e, másrészt maga a gőzölés is segít a hajlításban.
Csőhajlítás
A hajlítás speciális esete egy ív alakú cső kialakítása. A vékonyfalú csövek hajlításánál a kanyar belső ívében a falak összenyomódnak, a külső ívben pedig a falak megrepednek vagy ellapulnak a csövet.
Csövek feltöltése homokkal
Ha a cső külső falának átmérője kisebb, mint a cső belső átmérőjének kétszerese, a hajlítás a cső “tömítésével” végezhető. A cső feltöltéséhez használt anyag finom tiszta homok. Jól zárja le a cső egyik végét, a másik végén töltse fel homokkal, majd zárja le ezt a végét egy hosszú fadugóval. A homok megakadályozza a cső benyomódását a hajlításnál (lapításkor a cső keresztmetszete változatlan marad, de a keresztmetszete csökken). Ha a cső homokkal van feltöltve, az nem teszi lehetővé ezt a szűkítést, mert a csőnek nincs lehetősége más irányba “elfordulni”.
Acélspirál
A másik anyag a cső feltöltéséhez egy acélspirál (1 kép). Ez alatt csak a csőbe illeszkedő hosszú rugóspirált értjük. A spirál használata csak akkor indokolt, ha sok azonos átmérőjű csövet hajlítunk meg. Használat előtt nem árt bekenni olajjal a rugót, különben nem lesz könnyű kihúzni a hajlított csőből. A rugót nem fogjuk meghúzni, hanem a menettel ellentétes irányba forgatva kell kihúzni. Hajlításnál az is segítségünkre lehet, ha felmelegítjük a cső hajlítási helyét, és ilyen állapotban karokkal hajlítjuk meg a csővégeket.
A cső hajlítása acélspirállal és a darabok helyzete vágáskor.
Végre egy tanács! Az 15 mm-nál nagyobb külső átmérőjű csövek hajlításához szakképzett személy segítségét kell kérni.
Vágás maróval
Lemez- és rúdvágás
A vágószerszámok egy lapos vágó és egy kalapács. Nagyon fontos, hogy a vágásra előkészített fémdarabot a vágás helyén megtámasszuk, hogy munka közben ne mozduljon el és ne hajoljon el. A vágás helyét mélyen be kell párolni, majd a vágót a lap felületére merőlegesen kell tartani. Először gyengébb ütéseket mérünk a vágóra, majd erősebb ütéseket, amelyek vágják a fémet. Ha az anyag szélesebb, mint a vágó, akkor mindkét végéről kezdjük a vágást felváltva a közepe felé haladva. Ha fémrudat vágunk, először a rúd vágási helyét jelöljük meg azzal, hogy esztergálással vágjuk, majd végezzük el a vágást.
A satuba szorított fémlemezt úgy vágjuk le, hogy a vágási vonal 1-2 mm a satu pofái felett és azokkal párhuzamos legyen. A vágást az egyik végéről kezdjük úgy, hogy a vágó pengéjét vízszintesen a vágási vonal mentén vezetjük. Munka közben a vágót éles szögben kell tartani a fémlemezhez képest (2 kép).
A vágó helyzete fémlemez vágásakor az alapon és a satukban.
Kör alakú lemez vágása
Ha nagyobb körlemezt kell vágni a fémlemezre, először helyezze a fémlapot egy sík felületre, és vágja le körvágóval a szaggatott vonalak mentén. Ezt követően úgy helyezzük a lapot a szőnyegre, hogy a vágásvonal egy-két centiméterrel az asztal felett és a szőnyeg mellett legyen, de ne a szőnyegen. Most már elüthetjük a kalapács hegyes részét, hogy letéphessük a körlemezt úgy, hogy időnként elfordítjuk a lapot, és a kalapácsot mindig az alátét mellett ütjük (kép3).
A körlemez szakaszos vágása és leválasztása a fémlemeztől.
Kapcsolódó témák: fűrészvágás, reszelés és fúrás, lemezmegmunkálás és lemezhajlítás, alapeszközök és feldolgozási szolgáltatások.